Siófok, a magyar tenger fővárosa a XX. század fordulójának környékén kezdett igazán divatos fürdőhellyé válni. Ekkor kezdődött meg a központi strand építése, a mai fürdőtelep kialakítása, a parcellázások és a partszabályozások. A Sió csatorna Nyugati felén, Balatonkiliti vízparti részén is komoly átalakítások vették kezdetüket, az üdülőtelep kialakulása erre az időszakra esik. Ebben a korban még Vilmatelepnek nevezték, majd 1939-töl Balatonújhely néven önálló község lett, területe nagyjából a mai belterületi határig terjedt ki.A siófokiak régi vágya volt, hogy a Sió csatorna túloldalán lévő területeket a községhez csatolják, hiszen többek között itt voltak a fokiak szőlői, s itt volt a temetőjük is. 1950-ben került erre sor, amikor Balatonújhelyt Siófokhoz csatolták, a megyehatárt módosították és Siófokot járási székhellyé tették. Mindez a korábbi dinamikus fejlődés következménye és a további fejlődés elősegítője volt.1966-ban Balatonszabadi-Fürdőtelepet,1968-ban pedig Balatonkiliti községet csatolták Siófokhoz. Ekkor kapta meg a városi rangot. A mesterségesen egyesített, megnövelt település az 1970-es,1980-as esztendőkben látványosan fejlődött. A 90-es években Siófok régi fénye megkopott, napjainkban azonban ismét kezd a magyarok kedvelt úticéljává válni a Balaton fővárosa.Alábbi képösszeállításunk a boldog balatoni nyaralásoknak állít emléket.
