Bajoros környezetben hideg német sört kortyolhatunk, regensburgi szafaládét falhatunk miközben tűz ránk az afrikai nap az Atlanti-óceán partján. Swakopmundban járva bizony németebbnek érezhetjük magunkat a németeknél. A dél-nyugat afrikai üdülővárost, amely Namíbia 4. legnépesebb települése a namíb sivatag öleli körbe három oldalról.Swakopmund kikötőjét 1892-ben alapították német gyarmatosítók, majd hamarosan Német Délnyugat-Afrika (1894-1920) legforgalmasabb kikötőjévé vált. Innen exportálták a namíb bányák ásványkincseit – arany, ezüst, cink, szén, vasérc – a német gazdaság táplálásához. A területen később jelentős gyémánt lelőhelyeket is felfedeztek.A mai nevén Namíbiaként ismert országot az első világháborúban Dél-Afrika (ekkor még: Délafrikai Unió) brit domínium csapatai szállták meg, és a Népszövetségtől a Délafrikai Unió a területet mandátumként megkapta. 1920-tól a Népszövetség mandátumterülete, Dél-Afrika kormányozta egészen 1990. március 21-ig. Ekkor elnyerte teljes függetlenségét. A német örökségből meglepően sok maradt fent az utókor számára. Az itt lakók megőrizték a gyarmati kor épületeit,a német szokások pedig a mai napig átszövik a település életét egyedi hangulatot adva ennek a bájos tengerparti városkának.Swakopmund jellegzetes német épületei
