|
A Balaton déli partján, Siófok közvetlen közelében fekvõ Zamárdi kétségkívül egyike a tópart legismertebb üdülõhelyeinek. A vízpartot kilométereken át övezõ, kiváló adottságú strandjáról nevezetes település a nyári idõszakban mozgalmas, nyüzsgõ üdülõhely, amelynek arculatához mégis elválaszthatatlanul hozzátartozik a parttól távolabb, a dombok között meghúzódó, szõlõhegyekkel övezett falu is. A táj meghitt szépsége, a víz közelsége, a terület kedvezõ fekvése már a történelem elõtti idõkben is letelepedésre ösztönözte a vidékre érkezõket. Zamárdi területe értékes régészeti lelõhely, egyaránt megtalálták a csiszolt kõkorszak embereinek, a réz-, a bronz-, ill. a vaskor népeinek, vagy az utánuk érkezõ kelták, rómaiak tárgyi emlékeit. Különösen gazdag leletanyag került elõ a népvándorlás idõszakából: itt tárták fel Közép-Európa legnagyobb és leggazdagabb avar temetõjét. A települést legkorábban III. István király 1171-es oklevelében ("Zamard"), majd 1211-ben ("Somardy") említik. A 14.-15. sz.-ban a Batthyány-család, a 16. sz. közepétõl pedig a fehérvári káptalan birtoka volt. A források által említett (a korabeli birtokszerkezetnek megfelelõen vsz. inkább több kisebb közösséget jelentõ) õsi, középkori falu a mai Zamárditól délre fekvõ, fontos útvonal mellé települt Egyházaszamárd lehetett. |
|
|
|
A 16. sz.-ban században a törökök teljesen elpusztították, a vidék hosszú idõre teljesen elnéptelenedett. A falu második születését Grassó Vilebald tihanyi apátnak, de fõként utódának, Lécs Ágostonnak köszönheti, utóbbi nevéhez fûzõdik annak újratelepítése (1740-41). 1774-ben megépült a település barokk temploma is. Lakosságának megélhetését mindenekelõtt a mezõgazdaság, szõlõmûvelés, és a halászat biztosította, s uralkodó maradt az 1910-es évekig, a fürdõélet erõteljes kibontakozásáig. Ekkor, a 20. sz. elején kezdõdött a homokdûnés, néhol lápos terület felparcellázása, a nyaralók építése, a fürdõhelyek kialakítása. Zamárdi fejlõdését nagyban ösztönözte a két szomszédos fürdõhely, az arisztokraták, nagypolgárok által preferált Balatonföldvár, ill, a nagyiparosok, kereskedõk, mûvészek körében kedvelt Siófok közelsége. Az elõkelõ fürdõhelyektõl eltérõen Zamárdi inkább a hivatalnokok, középosztálybeli polgárok, kisemberek számára bizonyult elérhetõnek, a két háború között jellemzõen e rétegekbõl került ki vendégköre. Látványos fejlõdésnek az 1930-as években indult, kanadai nyár-, és platánsorokat telepítettek, partvédelmi munkákat végeztek, ekkor alakították ki (feltöltéssel) a "Pannónia" és a "Fekete" strandot, amelyhez gondozott parkok, kabinsorok, éttermek, cukrászdák, teniszpályák, játszóterek, csónakházak is tartoztak. Ebben az idõben három gyermeküdülõt is építettek, melyek fõként a budapesti munkásgyermekek nyaraltatását szolgálták. A 2. világháború pusztítása, és a szocialista építés ötvenes évekbeli idõszaka ismét jelentõs változásokat hozott Zamárdi életében. Az igényes, karbantartott strandok, csónakházak tönkrementek, jórészt eltûntek a parkok, kivágták a kiöregedett, hatalmas nyárfákat. Gyökeresen megváltozott az egykor erdõs-ligetes, bensõséges hangulatú fürdõtelep külsõ képe is: a teljes partszakasz feltöltötték, jelentõs részét lebetonozták, melynek nyomán eltûntek a meghitt, náddal benõtt öblök, a sekély vizek. A villákat, nyaralókat államosították, a kollektív üdültetések növekvõ súlyának megfelelõen nagyobb üdülõk sora épült. E periódus már a mai, modern Zamárdi kialakulásának, egy újfajta fürdõkultúra és stílus kialakulásának kezdetét jelentette.
Zamárdiban kerül megrendezésre - 2009-ben már második alkalommal - a Balaton régió, sõt az ország egyik legnagyobb, és legnívósabb elektronikus zenei rendezvénye, a külföldrõl is sok érdeklõdõt vonzó Balaton Sound Fesztivál. A közeljövõben tervezett fejlesztések, beruházások (Balaton Park, kikötõ, szálloda) nyomán a település várhatóan nem csak a nyári hónapokban nyújt lehetõséget a kikapcsolódásra, s a Balaton környékének valóban európai színvonalú turisztikai célpontjává válik.
|
||