Utazási tippek

A Santa Maria Guatemala második legmagasabb vulkánja a maga 3772m-ével. Míg sok helyi maja indián megmássza a hegyet könnyű lábbelivel pl. szandál, csak hogy részt vehessenek speciális szertartásukon, addig a külföldi turisták teljes túrafelszereléssel vágnak neki a nemkönnyű túrának. Nekem 5 óra alatt sikerült felérnem a csúcsra. Erényemre váljék, hogy éjszaka, teliholdnál tettem meg az utat. Hajnali fél 1-kor kezdtük a túrát, hogy időben felérjünk napkeltére. Az elején együtt volt a 20 fős csapatunk, kb. az út felétől kezdtek elszakadni a sietősebbek és a ráérősebbek. Én a szenvedősebbek közé tartoztam, bevallom. Nem kellett elemlámpa, a hold csodásan világított nekünk. Útközben is klassz volt a kilátás a kivilágított, környező településekre. De az utolsó két órában már sokszor elgondolkoztunk, hogy tényleg ezt akartuk? Nehezek lettek a lépéseink, gyakoriak voltak a pihenők. Volt hogy 2 lépésenként kellett pár másodpercre megállnom pihenni. Valószínű nem ez volt a legjobb technika, ha megkérdeznénk profikat. Ami még megterhelő volt, hogy soha nem lehetett látni a csúcsot, nem tudhattuk, mennyi van még hátra. Egyszer csak majdnem 5 óra túrázás és botladozás után azt láttuk, hogy nincs tovább felfelé. El sem akartuk hinni. S mivel időben felértünk, volt 1 óránk aludni a sötétben és hidegben (hálózsákban, 2 dzsekiben, 3 zokniban, sapkában)- ami ránk is fért és esti mese nélkül is elaludtunk egy pillanat alatt-, hogy aztán egy csodálatos látvány táruljon elénk és elmondhassuk: \\\\\\\"Ezért megérte!\\\\\\\" Akárhányszor felnéztünk a vulkánra utána, mindig nagy elégedettség töltött el bennünket. A túrát a Quetzaltrekkers társaság szervezte, akik a bevételekből egy utcai iskolát segítenek. Köszönöm nekik, hogy megismerhettem fizikai határaimat :) Ajánlom mindenkinek a teliholdas kalandot.