Ha Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén fekvõ, 127 km2 kiterjedésû Tisza-tó hazánk második legnagyobb összefüggõ vízfelülete, melynek története alig több, mint három évtizedes múltra tekint vissza. Tulajdonképpen mesterséges beavatkozás eredménye, az 1967-73 között felépült kiskörei duzzasztógáttal (Tisza II. Vízlépcsõ) kialakított mesterséges tó, síkvidéki átfolyásos tározó, amelynek létrehozását eredetileg a Tisza vízjárásának szabályozása, a környezõ területek öntözésének biztosítása (Jászsági-, Nagykunsági-fõcsatorna) indokolta. (tervezett 127 nkm/300 millió km-es tározókapacitását az 1978-as vízszintemeléssel sem érték el. Hossza jelenleg 27 km, legnagyobb szélessége 6 km, átlagos mélysége 1,3 m, ill. legnagyobb mélysége 21-22 m).

Az 1980-as évek közepétõl vált általánossá a Tisza-tó elnevezés, a vízhasznosítás mellett egyre fontosabb feladattá vált a vidék idegenforgalmi lehetõségeinek kiaknázása. Ebben az idõben kezdõdött a környezõ települések turisztikai célú fejlesztése, ill. fejlõdése, napjainkban a Tisza-tavi üdülõkörzet látogatottsága, ismertsége, szolgáltatásainak színvonala egyre inkább kiállja a Balatonnal való összehasonlítást. A Tisza-tó a csodálatos természeti környezet élményén kívül a pihenés, kikapcsolódás lehetõségeinek végtelen sorát kínálja: strandjainak köszönhetõen ideális helyszíne a klasszikus vízparti üdülésnek -fürdõzésnek, napozásnak, csónakázásnak-, különösen kedvelt a vízisportok, vagy a horgászat kedvelõi körében, de a csendes, harmonikus szépségû - különleges természeti értékek sokaságát rejtõ vidék-ideális a természetbarátok, túrázók, ill. a pusztán kikapcsolódásra vágyók számára is. A Tisza-tó védett természeti értékei a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, ill. a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet északi részéhez tartoznak. A néhol több kilométer széles Tisza-árterek a hajdani Tisza-menti vizes területek, ártéri részek eredeti, lenyûgözõen gazdag természeti környezetének inkább csak emlékét õrzik. (Sajátos módon az eredeti állapot visszarendezõdését víztározó megépítése is segítette azzal, hogy környékén a vízháztartás megváltozása miatt másodlagos szikesedési és mocsarasodási folyamatok indultak meg). A "szõke Tisza" a köztudatban ma is az Alföld szimbóluma. Szabályozása elõtt állandóan változó medre, kalandozó, zegzugos kanyarulatai jókora területeket hálóztak be, mellékfolyóival együtt igazi vadvízországgá változtatta az alföldi sík jókora részét. Áradások után hosszú ideig víz borította árterületei, láp-, mocsár- és rétvilága vízi élõhelyek bonyolult, összefüggõ rendszerét alkotta, amely fajokban bõvelkedõ, ma már elképzelhetetlenül gazdag flórának és faunának adott otthont.

Az ártereken élõ lakosság megtanult együtt élni a folyó szeszélyeivel, egyúttal kihasználta a táj adottságait is. A fõ tevékenységek közé tartozott a külterjes, rideg tartáson alapuló állattenyésztés, a dús füvû legelõkön szürkemarhát, a rackát, a réti és szalontai disznót tartottak. Természetesen kiemelkedõ jelentõségû volt a halászat is, hiszen a Tisza halban való rendkívüli gazdagságáról az egykori krónikák, leírások is megemlékeznek. A középkor embere számtalan módon - a természeti erõforrásokat tkp. megújítva - hasznosította a vízivilág nyújtotta lehetõségeket (vadászat, pákászat, csíkászat, rákászat, teknõsfogás, tojásszedés, nád és gyékényaratás, ártéri gyümölcsök és gyógynövények gyûjtése, gombászás, méhészkedés). Az õsi ártéri gazdálkodás évszázadokig tartó virágkornak aztán a török hódoltság vetett véget, s ahogy az Alföld, úgy e folyómenti területek nagy része is elnéptelenedett. A hódoltság idõszaka után, a népesség újbóli növekedésével egyre több területet vontak be a mezõgazdasági termelésbe. A Tisza a folyó mentén élõk számára egyszerre volt áldás és átok: a hatalmas árvizek hatalmas területeket vettek birtokukba, olykor hosszú hónapokra, nyár derekán viszont gyakran pusztított aszály. A Tisza és mellékfolyóinak 19. sz.-i szabályozása aztán az egész Alföld képét gyökeresen megváltoztatta. Legendás halbõsége a múlté lett (miután drasztikusan lecsökkent az íváshoz nélkülözhetetlen összefüggõ, sekély vízfelület), a folyó nagy kanyarulatainak átvágásával, a lápok, mocsarak lecsapolásával, kiszárításával, majd felszántásával fokozatosan eltûnt az egykori vadregényes - a mai Duna-deltához hasonlítható - vízivilág. Megpecsételõdött a keményfás ligeterdõk sorsa is: a megváltozott, kedvezõtlenebb vízjárási viszonyok ellehetetlenítették a tölgy-szil-kõris ligeterdõk megújulását, az alacsonyabb térszíneket mára helyenként áthatolhatatlan aljnövényzettel benõtt fûz-nyár puhafás ligeterdõk foglalták el. A 19. sz. közepe óta kialakult másodlagos folyóparti tájak- így a Tisza-tó közvetlen környezetében található ártéri erdõk, hullámtéri gyepek, a holtágak és mocsárrétek - a hajdani élõvilág számtalan képviselõjének nyújtanak élõhelyet. A vízpartokon rendszerint bokorfüzesek találhatók, az erdõfoltok, mocsárrétek között meghúzódó, festõi szépségû, idõtlen békét és nyugalmat árasztó holtágakat tündérrózsa, sárga virágú vízitök, sulyom és tündérfátyol hínár borítja. Állatvilágának legjellemzõbb képviselõi a kétéltûek (vöröshasú unka, zöld levelibéka, kecskebéka, varangy), hüllõk (vízisikló), gyakran találkozhatunk a mocsári teknõssel, hóddal, esetenként vidrával.

A Tisza-tavat - bár víztere összefüggõ - öt medence (északról dél felé: Valki-, Poroszlói-, Füredi-, Sarudi-, Abádszalóki-medence) alkotja. Védett területei jól elkülöníthetõen északi és déli részre oszthatóak. A északi védett terület, a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó Tisza-tavi madárrezervátum (a Hortobágyi Nemzeti Park része) az ornitológusok valóságos Mekkája. A megfigyelt mintegy 200 madárfaj csaknem fele költésre érkezik a területre, 81 faj átvonul, s nagyjából 20 faj itt telel. A rezervátum európai jelentõségû madárélõhelyei szigorú védelmet élveznek, vonulási idõszakban (különösen õsszel) a több ezres madártömegek fontos pihenõhelyeként szolgál. E területeken, ill. a déli oldal egyes részein a sekély lassan feltöltõdõ, s szélein mocsarasodó medence, az állandóan képzõdõ és pusztuló apró zátonyok, kis holtágak eszményi feltételeket teremtenek az eredetihez hasonló élõvilág kialakulásához. A lápos-tocsogós, gyékénnyel, sással, nagy nádasokkal fedett parti részek a vízimadarak ideális élõhelyei a nádi- és vízimadaraknak (szürke-, vörösgém, kis- és nagykócsag, búbos vöcsök, tõkés réce, szárcsa, bakcsó, vízityúk, kárókatona stb.). Ugyancsak kivételes értékekkel bír a Sarud-Poroszló-Tiszafüred határait érintõ Sarudi-medence: gazdag állat- és növényvilágával, apró holtágaival, csatornáival és szigeteivel az érintetlen õstermészet emlékét idézi. A szárazulatokon lévõ erdõk az énekes-és ragadozómadarak fontos költõhelyei. Különösen jelentõsek a a költési és utódnevelési idõszakban nyugalmat biztosító, nehezen megközelíthetõ területek, így az Óhalászi-Holtág, amely kormoránok, gémfajok, és többek között a rétisasok költõhelye , ill. a tó délkeleti részén található Nagy-Morotva környéke. A fokozottan, ill. idõszakosan védett holtágak közé tartozik továbbá a Kerek-tó, Hordódi-Holt-Tisza, Háromágú-Holtág, Porong-tava, Ispán-tava, Hód, Gaznyilas, Partos-fenék, Szartos, Dühös-Lapos, Fásér-part. Egyes ártéri részek máig õrzik a táj õshonos növénytársulásait (tiszádi õstölgyes). Különleges természeti látnivalókat ígér az Egyek mellett található Ohati erdõ (kékvércsék erdeje), Göbe-erdõ (madártelepek), ill. a pusztakócsi mocsarak nádi világa. A tóhoz közelebb, ill. távolabb esõ területekkel a térség közel egyharmada élvez védettséget, amely országosan is magas aránynak számít. A Tisza-tó és környéke 2006 januárjában (a helybéliek természetvédelem és az ökoturisztika iránti elkötelezettsége elismeréseként) Európában elsõként elnyerte a Village+ ökoturisztikai védjegy használatának jogát. Az Abádszalók és Kisköre között elterülõ mintegy 14 négyzetkilométeres nyílt vízfelület kiválóan alkalmas a vízparti üdülésre, ill. a különbözõ vízisportok mûvelésére. Magyarországon egyedülálló módon itt engedélyezett a motoros vízi jármûvek (motorcsónak, jet-ski) használata. Abádszalók Kelet-Magyarország egyik legismertebb üdülõ-, és fürdõhelye ( Tisza-tó Strand), panziókkal, szállodákkal, kikötõvel. Kisköre szabadvizû strandja a környék talán legtisztább vizû, s egyik legjobban kiépített fürdõhelye.(A település határában található a Tisza II. vízlépcsõ). A Tisza-tó "fõvárosa", Tiszafüred üdülõterülete az ökoturizmus fontos célpontja, kulturális látnivalói között elsõ helyen említendõk a Tisza-vidék népi kultúráját, helytörténetét bemutató múzeumai (Kiss Pál Múzeum-az ország elsõ falumúzeuma; Csárdamúzeum). A város határában feltárt leletek a vidék évezredes múltjáról tanúskodnak: ezen a vidéken húzódott a neolitikus Körös-kultúra északi határa, Tiszaszõlõsön 1839-ben kiemelkedõ jelentõségû rézkori fejedelmi aranykincseket találtak, Örvény pedig a legteljesebben feltárt Árpád-kori településeink egyike (a Templomdombon 12. sz-i templom, temetõ, és falu maradványai). Anonymus Gestája szerint Árpád honfoglaló seregei a poroszlói földvár alatt táboroztak. A középkorban Örvény és Poroszló között - a mai Tisza-híd elõdjeként - fontos átkelõhely helyezkedett el, melyet 1248-ban már említ IV. Béla oklevele. Az Ároktõ határában látható "Csörsz árka" (Ördögárok, Avarárok) valójában annak a hatalmas, vsz. Nagy Constantinus római császár uralkodása idején (324 és 337 között) épült ókori védmûnek a maradványa, amely egykor a germánok támadásai ellen nyújtott védelmet. A szarmaták által alföldi szállásterületük védelme érdekében emelt mesterséges sánc 1260 km hosszan húzódott a Dunakanyar vidékétõl egészen az Al-Dunáig (további fennmaradt részeit - egy szarmata temetõ és egy földvár mellett- Tiszadob határában is feltárták).

Számtalan túralehetõség várja azokat, akik szeretnének megismerkedni a Tisza-tó csodálatos természeti értékeivel. Különleges élményt ígérnek a tó vízivilágába betekintést engedõ kenu-, és motoros csónaktúrák. A tavat körülölelõ gát szinte kínálja a lehetõséget a vidék kerékpárral való bebarangolására. A környék lovastanyái változatos programokkal várják a lovaglás szerelmeseit, s az érdeklõdõket egyaránt. A tó a horgászok igazi paradicsoma, az idõszakosan, ill. fokozottan védett területeken azonban szigorú elõírások szabályozzák év közben a horgászás, halászás módját. Hasonlóképpen elõírásokhoz, engedélyekhez kötött a vadászat is. A Tisza-tó környékén számos - fõként ízületi és mozgásszervi megbetegedések kezelésére szolgáló gyógy- és termálfürdõ várja a pihenni, gyógyulni, regenerálódni vágyókat (Tiszafüred, Karcag, Kunhegyes, Tiszaörs, Heves, Tiszaújváros, Polgár, Abádszalók, Tiszacsege, Balmazújváros, Berekfürdõ, Mezõcsát). A tó körüli települések legtöbbjében múzeumok, kiállítóhelyek, tájházak ismertetik meg a látogatókat az egykori falusi élettel, népi kultúrával és népi mesterségekkel. Ez utóbbiak - a népi fazekasság, vesszõ- és sásfonás, halászat, pákászat, csipkeverés - mûvelése valójában máig nem tûnt el, s szervesen hozzátartozik az itt élõk mindennapjaihoz. Akik szívesen vállalkoznak nagyobb kirándulásokra, megtekinthetik a Tisza-tó mellett fekvõ Hortobágy nevezetességeit, vagy akár a viszonylag közel található Bükk látnivalóit.