A Veszprém-megyében, Tapolcától 10 km-re délre fekvõ Szigliget a Balaton északi partjának festõi szépségû települése. A Balatonba nyúló kis félsziget-hasonlóan Tihanyhoz a 18. sz-ig sziget volt. Elsõ írásos említése idején (1121) az Atyusz nemzetségé. Ebbõl az idõbõl származik a település legkorábbi emlékei közé tartozó, római lakóház alapjain emelt avasi templom (román, 12. sz.), melynek négyzetes alapon emelkedõ nyolcszögû, kõgúlával záródó tornya („Csonkatorony”, 13. sz.) ma is áll. Szigliget „szigetét” IV. Béla a tatárjárást követõ idokben a tihanyi bencéseknek adományozza, a hegytetõt koronázó várának (Újvár) építtetõje Favus apát (1260-62).

A 13-15. sz.-ban a Móriczhidai, a Kõszegi, és az Újlaki család, majd 1525-tõl a tóti Lengyel család tulajdona, utóbbi tagjai a 16. sz. közepétõl végvárrá lett erõsség kapitányai. A törökök számára bevehetetlen erõdítményt végzetét 1697-ben villámcsapás okozza, melynek nyomán tornyát puskaporrobbanás veti szét. Pusztulását csupán bevégzi, amikor 1702-ben I. Lipót császár rendelete alapján falait felrobbantották. A vár régészeti feltárása, mûemléki helyreállítása jelenleg is tart. A 18. sz. végén a Putheany-család által építtetett, majd a 19. sz. elején klasszicista stílusban átalakított kastélyt 1912-ben került az Eszterházy-család birtokába. Az épülettel egyidõs 12 holdas, védett parkja. A kastély 1950-tõl Írók Alkotóházaként mûködik, s tett szert különleges jelentõségre a hazai szellemi életben. Mindenképp megemlítendõk az öregfalu mûemléki jellegû lakóházai, gazdasági épületei. Szigliget híres borászatának, szõlõmuvelésének régi hagyományáról tanúskodnak a népi építészet stílusjegyeit viselõ, 18.-19. sz-i présházak, pincék.

További látnivalók:

Plébániatemplom (román kori alapfalakon, barokk, 1721)
Rókarántó (Szentháromság-) kápolna (barokk, 18. sz.)
Öreghegy (v. Királyné szoknyája): az Óvár maradványai (középkori), egykor a szigligeti vár tartozéka.
Lengyel-kúria (barokk, 1782)