Kiliti a Balaton déli partjától 4 km-re, a Siót övezõ dombokra települt nagyközség, amely napjainkra gyakorlatilag egybeépült Siófokkal, közigazgatásilag annak városrésze (Siófok-Kiliti). Története, fõként újabb kori históriája is szorosan összekapcsolja Siófokkal, amelynek fürdõvárossá válása Kiliti fejlõdését is nagyban befolyásolta.

A régészeti kutatások, leletek tanúsága szerint Siófok és környéke már a neolitikum, ill. a bronzkor idõszakában is lakott volt. A Kr. u. 1 sz.-ban a rómaiak hódították meg e területet, ennek emléke többek között a Kilitin (Szabadság tér 1.) alatt feltárt, vsz. a római korból származó temetõ. Feljegyzések szerint Galerius császár 292-ben az ingoványok lecsapolása érdekében zsilipet építtetett, erdõket irtatott, nevéhez fûzõdik a - Balatont a Dunával összekötõ - Sió csatorna õsének kivitelezése. Máig felfedezhetõk a somogyi dombok között a Pécsrõl Gyõrbe vezetõ egykori római hadiút nyomai is. A népvándorlás korában a hunok, germán népek (keleti gótok, langobardok), majd két évszázadra az avarok fennhatósága alá tartozott a terület.

A honfoglaló magyarok 900 körül vették birtokba a Dunántúlt, ahol ebben az idõben vsz. még jelentõs a helyben maradt avar népesség. Somogyban vsz. a Bõ nemzetség tekinthetõ õsfoglalónak: Bogát vezér népével leginkább a római utak melletti, stratégiailag is fontos telephelyeket szállta meg. Lél és Bulcsú halála (augsburgi vereség, 955) után a Bogát-Bulcsú- Lél-Bõ nemzetség birtokait az Árpádok hercegi ágához tartozó, I.(Szent) Istvánnal szembeszálló Koppány szerezte meg. Veresége és halála után Somogy egyike lett a 47 királyi vármegyének, e vidék - a Tihanyi Alapítólevél bizonysága szerint - a tihanyi apátságé lett. A tized szedésének jogát a pannonhalmi bencés apátság kapta. Kiliti nevét védõszentjérõl, Szent Cletus pápáról és vértanútól kapta, elsõ írásos említése 1082-bõl ("Clety") származik.

A tihanyi apátság 1211-ben keletkezett a birtokösszeírása "Cletus" néven említi a települést, amely I. (Szent) László 1093-ra datált (bár vsz. hamis) pannonhalmi oklevelében is szerepel. 1265-ben a tihanyi apátság tartozéka ("Kelety"), 1302-ben pedig Kylity néven említik. Birtokosa ekkor már a székesfehérvári káptalan, amelyet még 1536. évi adólajstrom is a falu földesuraként említ. 1332-37 évi pápai tizedjegyzékbõl tudjuk, hogy plébániával rendelkezett. A török hódoltság idején a falu a törökkoppányi nahiéhez (járáshoz) tartozott, s szinte teljesen elnéptelenedett. A törökök Siófokot hadikikötõként használták, a Sió vonalát pedig megerõdített védvonallá építették ki, az ún. "Granárium" dombon földvárat emeltek. ("Kiliti helynevei között 1864-ben, még szerepel a "földvári dûlõ", melynek északi részén törökök által készített földvár van" - írta Varga László). A település a török kiûzését követõen, 1715-ben már a veszprémi káptalané, birtokainak központja Balatonkilitiben alakult ki. Középkori eredetû templomát 1703-ban a reformátusok szerezték meg, Mária Terézia azonban 1763-ban visszadta a katolikusoknak. A rossz állapotú épületet késõbb lebontották, helyén épült 1801-1804 között a ma is látható késõbarokk (copf) stílusú Szt. Kilit-templom (a plébániaház 1812-ben készült el). Ugyancsak 1763-ban a református közösség telket kapott a káptalantól, ahol felépülhetett új templomuk.

Kilitinek 1841-ben 1390, tíz évvel késõbb már 1850 lakosa volt, gazdasági életének fellendülésében döntõ szerepe volt Balaton mentén futó Déli Vasút (Buda-Nagykanizsa vonal, 1861) kiépítésének. 1863-ban került átadásra a siófoki pályaudvar, és a tó vízszintjének szabályozását szolgáló Sió-zsilip. A településhez tartozott a Balatoni Halászati Rt. központi halásztelepe, a Magyar Úrlovasok Egyesületének lóversenytere (vsz. a mai Ezüstpart üdülö helyén), valamint a balatoni téli kikötõ is. Siófokkal a vasúti töltéssel párhuzamosan haladó "István-út" kötötte össze. A vasút megépülésén, a mocsaras vidék lecsapolásán kívül a balatoni fürdõélet fellendülése is erõteljesen ösztönözte Kiliti fürdõhellyé válását. 1890-ben a Déli Vaspálya Társaság építette az elsõ nyaralóépületeket. 1895-ben Rosznagel István vásárolt fel nagyobb területeket, s hozta létre parcellázással, utak építésével a - feleségérõl elnevezett - Vilma-telepet.

A két világháború között a település Balaton-parti része (Balatonlidó, Vilmatelep) a tehetõsek felkapott üdülõhelyévé vált, mely pompás nyaralókkal, vendéglátóhelyekkel, kaszinókkal gazdagodott ebben az idõben. A Belügyminisztérium rendelete nyomán 1939-ben elválasztották Balatonkilititõl Vilma-telepet, amely Balatonújhely néven önálló lett. (A korábbi Balatonlidóból [Csibatelep], Balatonszéplak lett). Balatonújhelyen több neves sportklub mûködött, így Magyar Atlétikai Club repülõ és yacht osztálya, ill. a (Fiumébõl átmentett) Királyi Magyar Yacht Club. 1933-ban felépült a MAC repülõtér is. A 2. világháború idején, 1944 végén lakosságát a Sió mentén dúló súlyos harcok miatt ideiglenesen kitelepítették. Az 1950-es években az itt élõk megélhetését elsõsorban a mezõgazdaság biztosította. 1950-ben Balatonújhelyt - az egykori Vilma-telepet -, 1968-ban pedig magát Balatonkilitit is Siófokhoz csatolták. Legújabb kori története így elválaszthatatlan az 1960-as évektõl ismét kiemelkedõ jelentõségû fürdõhellyé vált Siófok fejlõdésétõl.

Balatonkiliti vonzereje ma is elsõsorban a hangulatos, csendes, falusias környezetében rejlik. Számos nyaraló, vendégház, apartman, panzió, magánszállás, ill. vendéglátóhely várja a turistákat, akiknek ellátását többek között a 65-mellett sorakozó üzletek, bevásárlóközpontok biztosítják, ill. teszik színvonalasabbá. Könnyen megközelíthetõek a Balaton-part strandjai (Ezüstpart) éppúgy, mint Siófok belvárosa. A Sió part mentén épült, 2006-ban átadott 16 km-es kerékpárútnak köszönhetõen a biciklitúrák célpontjai lehetnek a környezõ Szabadi, Jut és Ádánd községek. Kitûnõ kirándulóhely a közeli Töreki Tavak Tanösvény is, amely a Cinege-patak völgyében kialakított mesterséges tavak mellett, csodálatos szépségû természetvédelmi területen vezeti végig a látogatót. A városrészhez tartozik a (Ságvár község határában fekvõ) Siófok-Balatonkiliti-Ságvár repülõtér, légi határátkelõ, amely a nemzetközi forgalom számára is nyitva áll. (A repülõtér vitorlázók, kisgépek, és hõlégballonok fogadására alkalmas). A település nevezetes rendezvényei közé tartozik az augusztusban tartott "Kiliti vigasságok", és az ugyancsak hagyományos szüreti bál és felvonulás.