Az ország nyugati határa mentén elhelyezkedõ Nyugat-Dunántúl - Budapest-Közép-Dunavidék, valamint a Balaton után - Magyarország harmadik leglátogatottabb turisztikai régiója. Területén Gyõr-Moson-Sopron, Vas, és Zala megye osztozik, tájai három hazai nagytájunkhoz, - a Nyugat-magyarországi-peremvidékhez, a Kisalföldhöz és a Dunántúli-középhegységhez - tartoznak.Vonzerejének egyik titka természeti környezet változatossága, sokszínûsége, és nem utolsó sorban harmóniája, emberközelisége: a természet szinte érintetlenül megõrzõdött szigetein kívül az évszázadok során létrejött kultúrtájai is ember és természet harmonikus összhangjáról tanúskodnak.

A Kisalföld gondosan mûvelt síkságait, ártereit - melyet az Apokból lefutó, vízitúrákra csábító folyók (Rába, Rábca, Marcal, Zala) szelnek át - északon a Szigetköz vadregényes folyóágakkal, morotvákkal, szigetekkel teli vízivilága, a Hanság és a Fertõ-tó szigorúan védett mocsarai, nádasai szegélyezik. Délen magasodó tanúhegyei a Balaton-felvidék, ill. Tapolcai-medence hasonló bazalthegyeinek igen közeli rokonai. A Soproni-és Kõszegi-hegység, ill. a Vasi-hegyhát tiszta levegõjû, erdõs hegyvidéki tájai már az Alpok jellegzetességeit hordozzák (erre utal a középtáj elnevezése: Alpokalja), szerves folytatásuk az erdõkkel borított Õrség, a szelíden hullámzó Zalai-dombvidék, ill. a Kemeneshát - néhai bazaltvulkánok kúpjaival tarkított - fennsíkszerû hátsága. Nyugat.Magyarország több, eredeti állapotát még többé-kevésbé õrzõ, természeti kincsei, egyedi növény-és állatvilága révén különösen értékes területe áll védelem alatt: ezek közé tartozik a Soproni Tájvédelmi Körzet, a Kõszegi Tájvédelmi Körzet, a Somló Tájvédelmi Körzet, valamint az Õrségi Nemzeti Park, és a Fertõ-Hanság Nemzeti Park.

A természeti és kultúrtörténeti értékek megõrzését szolgálja a régió öt natúrparkja is (Írottkõ Natúrpark, Soproni-hegység Natúrpark, Õrség-Vendvidék Natúrpark, Kerkamente Natúrpark, Sokoró-Pannontáj Natúrpark). A változatos szépségû tájak felfedezésén, a nagyobb túrákon, kirándulásokon túl különleges élményt ígérnek az itt található, növényritkaságokat rejtõ, valamint az egyes vidékek botanikai értékeit bemutató arborétumok, botanikus kertek, így a szelestei, pannonhalmi arborétum, a vépi, a sárvári arborétum, a Jeli arborétum (Kám), a Kámoni arborétum (Szombathely), a Chernel-kert (Kõszeg), a Soproni Botanikus Kert, az Azáleás-völgy (Zalaegerszeg, Alsóerdõ), vagy a Brennbergi-völgy (Brennbergbánya). A Nyugat-Dunántúl másik fõ vonzereje a történelmi múlt élõ, lépten-nyomon megtapasztalható emlékezete, hiszen a régió az európai kultúra és a magyar régmúlt rendhagyó emlékeinek, látnivalóinak sokaságát tudhatja magáénak. Hírneves, történelmi hagyományokban, egyedülálló mûemlékekben gazdag városok, települések sora várja a látogatót - így a római tradícióit õrzõ Szombathely (az egykori Savaria), Sopron, a "Hûség városa", Gyõr, a "folyók városa", a legendás ostromáról híres Kõszeg, vagy a barokk fõúri székhely, Sárvár. Itt áll Pannonhalma ezeréves bencés apátsága, Ják és Lébény messze földön híres román kori temploma, a fertõdi Esterházy-kastély, a "magyar Versailles", vagy a nemzeti emlékhelynek számító nagycenki Széchenyi-kastély és mauzóleum. A régió várai (Somló, Mosonmagyaróvár, kõszegi Jurisics-vár), várkastélyai (Kapuvár, Hédervár), középkori és barokk templomai (Sopronhorpács, Árpás, Szentgotthárd, Nagykapornak, Szombathely, Vasvár), kastélyai (Körmend, Vasszécsény, Bük, Ménfõcsanak) további felejthetetlen kulturális élményeket tartogatnak. A maguk nemében egyedülállóak a Nyugat-Dunántúl évszázados népi hagyományokat, mesterségeket õrzõ néprajzi tájegységei, az Õrség és Vend-vidék, Zalában pedig Göcsej, vagy a Kerka-vidék (Hetés). Végül, de nem utolsó sorban megemlítendõ e vidék nagy múltra visszatekintõ - egészen a római korig visszavezethetõ - borkultúrája. A Nyugat-dunántúli régió hetvenhét települése tartozik történelmi borvidékhez, illetve min?sül bortermel?helynek. A történelmi borvidékek közül itt helyezkedik el a Pannonhalma-Sokoróaljai és a Soproni borvidék, de e területhez tartoznak a Somlói, a Balatonfelvidéki és a Balatonmelléke borvidék egyes körzetei is. A rendszeresen megrendezett borfesztiválok, bornapok, borversenyek, vagy a k?szegi borbál méltó módon reprezentálják a régió egyedülálló borait, ill. gazdag borászati értékeit. A Nyugat-Dunántúl méltán híres kiváló, határainkon túl is ismert és népszerû termálvizes gyógyfürdõirõl (Bükfürdõ, Zalakaros, Sárvár, Borgáta, Lenti). Pezsgõ kulturális életérõl tanúskodnak az évrõl évre megtartott, nagy népszerûségnek örvendõ rendezvények, fesztiválok (szombathelyi Savaria Karnevál, Sárvári Folklórtalálkozó, Soproni Ünnepi Hetek, Gyõri Barokk Fesztivál, Õrségi Tökfesztivál).

Nyugat-magyarországi-peremvidék

A Nyugat-dunántúli régió egyik nagytáj Magyarország nyugati részén, Gyõr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye területén. Északnyugaton, nyugaton és délnyugaton az országhatár, északon és keleten a Kisalföld, keleten a Dunántúli-középhegység, keleten és délekeleten a Dunántúli-dombság határolja. Legmagasabb pontja az Írott-kõ (882 m), legalacsonyabb Balf keleti határában található (118 m). A Keleti-Alpok lealacsonyodó hegységeibõl (Soproni-és Kõszegi-hegység, Vas-hegy), az Alpok felõl a Kárpát-medencébe futó folyók által lerakott hordalékkúpokból és alacsony dombságokból álló nagytájat négy középtáj alkotja: az Alpokalja, a Sopron-Vasi-síkság, a Kemeneshát, és a Zalai-dombvidék. Folyóvizekben igen gazdag, az északi rész vízfolyásait (Ikva, Répce, Gyöngyös, Perint, Sorok, Pinka) a Rába, a déli területekét (Felsõ-Válicka, Szévíz, Kerka) a Zala (Szala) és a Mura gyûjti össze. A növénytakaró jellegét az Alpok közelsége határozza meg. A Nyugat-magyarországi-peremvidék átmenet a Keleti-Alpok és a Pannon flóratartomány között: jellemzõek az erdeifenyvesek, cseres-tölgyesek, a hegységi területen a mészkerülõ bükkösök és tölgyesek, a völgyekben gyakoriak az éger-láperdõk és a tõzegmohás vagy átmeneti lápok.

Soproni-hegység

Az Alpokaljához tartozó Soproni-hegységet északon, nyugaton, és délen az országhatár , északkeleten és keleten a Soproni medence határolja. Legmagasabb pontja, a Magas-bérc (557 m) az osztrák-magyar határon emelkedik. A hegység tulajdonképpen a Keleti-Alpok lealacsonyodó nyúlványa, vonulatát mély eróziós völgyek tagolják. Kiegyensúlyozott éghajlata szubalpin jellegû, mérsékelten hûvös és csapadékos. Magasabb részeit jegenyefenyves lucfenyvesek, gyertyános bükkösök, az alacsonyabban fekvõ lejtõket gyertyános tölgyesek borítják, a mély völgyekben gyakoriak az égerligetek. Területén található az országos jelentõségû Soproni Tájvédelmi Körzet, amelyet egy Brennbergbányát és Görbehalmot magába foglaló nagyobb, és a Harkai-kúpra kiterjedõ kisebb körzet alkot. A bõséges csapadék sok a forrást, vízfolyást (Kecske-, Liget-, Rák-patak), ill. kisebb mesterséges tavat (Hermesi, Fehér-úti-, Szalamandra-tó) táplál. A körzet növénytani jelentõségét az adja, hogy itt húzódik a Kelet-alpesi és a pannon flóratartomány határa, egymás közvetlen közelében él a szubalpin és mediterrán jellegû növényzet. Egyenlõ arányban találhatóak itt az õshonos lombos erdõk és a telepített fenyvesek, hazánkban e területen a legnagyobb a mészkerülõ növénytársulások kiterjedése. Különlegességnek számít a mediterrán eredetû szelídgesztenye (Károly-magaslat fokozottan védett, vörösfenyõvel vegyes szelídgesztenye erdeje), a Dalos-hegyen szigorúan védett csarabosa, ill. a Tolvaj-árok õsöreg lucerdeje. Az Asztalfõi-bükkösbe torkolló hûvös és páradús Hidegvíz-völgyben alhavasi növényekkel (enyves aszat, havasi palástfû, struccpáfrány) találkozhatunk. Több ritka és védett gerinces (foltos szalamandra, keresztcsõrû, fekete gólya, gyepi béka) élõhelye e vidék. A Soproni-hegységbe látogató turista számára nem csak a megkapó szépségû táj felfedezése, de a kultúrtörténeti látnivalók is különleges élményeket ígérnek. A természeti értékei révén is jelentõs Brennbergi-völgy (Brennbergbánya) egykori barnakõszénbányája ma ipari múzeum. A Sopron és Brennbergbánya között fekvõ, jegenyefenyvessel borított Várhegy elsõsorban vaskori földváráról nevezetes, e korból származó kelta-illír temetõjének (halstatti kultúra) 240 feltárt halomsírjából rengeteg korabeli edény, szerszám, fegyver került elõ. A Soproni-hegység ÉK-i lábánál fekvõ Sopron hazánk egyik leghíresebb és leglátogatottabb, mûemlékekben leggazdagabb történelmi városa.

Kõszegi-hegység

Vas megyében, a Pinka és a Gyöngyös folyók völgye között fekvõ Kõszegi-hegység - a Soproni-hegységhez hasonlóan - az Alpok kelet felé lealacsonyodó vonulatába tartozik, tkp. a Kõszeg-Rohonci-hegység magyarországi része. Legmagasabb csúcs (amely egyben a Dunántúl legmagasabb pontja is) az osztrák-magyar határon emelkedõ Írott-kõ (Geschriebenstein, 882 m). Anyagának legnagyobb része jura-alsó kréta korú kristályos (metamorf) kõzet, ÉK-DNy-i rányú vonulatát mély eróziós völgyek tagolják. Felszíne, formavilága igen változatos, kõzeteibõl a külsõ felszínformáló erõk bizarr sziklaformákat faragtak (Kalapos-kövek), a gyakori mély szurdokok, meredek hegyoldalak széles lankákkal váltakoznak. Ahogy a Soproni-hegységet, úgy ezt a kistájat is a szubalpin klíma jellemzi, a nyár hûvös, a tél viszonylag enyhe, igen sok a csapadék (olykor évi 1000 mm). Ez utóbbinak köszönhetõen rengeteg vízfolyás, bõvizû forrás fakad a hegységben (Árpád-, Szikla-, Hörman-forrás). Magasabb részeit lucfenyvesek, gyertyánelegyes bükkösök, az alacsonyabban fekvõ részeket gyertyános kocsánytalan, ill. mészkerülõ tölgyesek borítják, a mély völgyekben gyakoriak az égerligetek, mocsaras rétek. A hegység lábait, déli oldalait egykor hatalmas területen díszítõ szelídgesztenyésekre ma már csak kisebb ligetek emlékeztetnek. A természeti kincsek fokozottabb védelme érdekében hozták létre 1980-ban a Kõszegi Tájvédelmi Körzetet. A magasabban fekvõ részek bükkösei, kaszálói több ritka, csak itt élõ növényfajnak nyújtanak élõhelyet (hegyi lednek, havasalji tarsóka, hármaslevelû kakukktorma), ugyancsak kuriózumnak számít a nedves völgyekben nyíló lápi nyúlfarkfû, struccpáfrány, a fehér acsalapu, a szibériai nõszirom. Állatvilága - elsõsorban a rovar, ill. a szigorúan védett lepke, és szitakötõfajok - az Alpok közelségérõl árulkodik. Igen gazdag madárvilága (keresztcsõrû, fekete gólya, kabasólyom, darázsölyv, kék galamb, császármadár), vizeiben, a tiszta vizû patakokban gyakori a sebes pisztráng, kövi csík, a nedves élõhelyeken pedig a sárga-és vöröshasú unka és a foltos szalamandra. Fokozottan védett a Bozsok mellett fekvõ Zsidó-rét, ill. Cák határában, a híres, mûemléki védelem alatt álló pincesor fölött elterülõ "cáki gesztenyés oldal". A Kõszegi-hegység elsõsorban természeti látnivalóinak, gyönyörû tájainak, tiszta levegõjének köszönhetõen vált a turisták kedvelt célpontjává. Mindenképp figyelmet érdemel a vidék gazdag, a történelem elõtti idõkig visszanyúló kulturális öröksége is. Területe a bronzkor óta lakott, amelyrõl a több helyen feltárt bronzkori sírok, sõt kemencék és bányák tanúskodnak. A Velem melletti Szent Vid-hegyen a késõ-bronzkorban (Kr. e. 13-11. sz.) emelt erõdített település nyomaira bukkantak, amely leletei alapján korának jelentõs fémmûvesközpontja lehetett. Bucsu község közelében római vízvezeték maradványaira találtak a kutatók, amely egykor Sabariát (Szombathely) látta el ivóvízzel. A honfoglalás után a terület a nyugati gyepüvidék részeként leginkább védelmi feladatot látott el. Bozsok fõ nevezetessége a középkori eredetû Sibrik-kastély. A hegység keleti lábánál, a Gyöngyös patak partján fekvõ gyönyörû mûemlékváros, Kõszeg neve elválaszthatatlanul összeforrt a Jurisics-várral, ill. az 1532-es török feletti diadallal. Közelében, az Óház-tetõ mellett található a nevezetes Hétforrás, amely a honfoglaló hét vezérrõl kapta nevét. A Vas megye központja, a Gyöngyös-síkon fekvõ Szombathely elõsorban egyedülálló római kori (Isis-szentély), és egyházi mûemlékeirõl (barokk székesegyház, Püspöki Palota) nevezetes. Közelében található Ják, amelynek bencés apátsági monostortemploma a magyarországi romanika építészetének egyik legszebb alkotása. Bük község a határában kiváló termálvizes gyógyfürdõ (Bükfürdõ) várja a gyógyulni, regenerálódni vágyókat. A Kõszegi-hegység természeti és történelmi látnivalóinak megismerésén kívül számos kulturális (pl. Orsolya napi vásár, Borkirálynõ választás, Szüreti mulatság), valamint túra programmal (Óház-, Barlang-, Gesztenye-, Gerinc-túra) várja az érdeklõdõket.

Õrség (részletes ismertetõje az õrségi településeknél olvasható)

Vasi Hegyhát

A "Vasi Hegyhát" a Vas megye délkeleti részén, a Rába és Zala folyó között elhelyezkedõ erdõs, tagolt dombvonulat közkeletû elnevezése, melyet Délen Zala megye, keleten Nyõgér és Hosszúpereszteg, nyugaton a Nádasd - Zalalövõ vonal határol. A táj egyszerû szépsége, meglepõ és üdítõ sokszínûsége, dombok, sûrû fenyõerdõk, sík területek gyakori váltakozása jellemzi ezt a vidéket. Éghajlata szubalpin jellegû, hûvös, levegõje üdítõen tiszta, a sok csapadék nagyszámú vízfolyást, patakot táplál, melyek északon a Rábát, délen a Kerkát és a Zalát táplálják. Nyugati részén fekszik az Õrség és a Vend-vidék, kelet felé a Kemeneshát jelenti természetes folytatását. A vidék természeti értékei, gazdag növény-és állatvilága, kulturális emlékei révén igen kedvelt a túrázók körében. Különösen népszerû Szentkút völgye, amelyben õsbükkös, több forrás és csónakázó tó várja a kirándulókat. Szép tájakon vezetnek keresztül a térséget átszelõ felfestett turista útvonalak melyeken - gyalog és jórészt kerékpárral is- jól megközelíthetõek a környékbeli szõlõhegyek, az oszkói védett pincesor, a fürdésre, horgászásra kiválóan alkalmas mesterséges tavak (Döröskei, Gersekaráti, Szajki tó), valamint a Kám melletti Jeli Arborétum. Utóbbi az ország legnagyobb arborétuma, ritka és különleges fafajok sokaságával (babérmeggy, kínai mamutfenyõ, óriástuja, madárbirs, stb.), ill. híres rododendronjaival. A vidék jelentõs kultúrtörténeti emlékei közé tartoznak az egykori megyeszékhely, Vasvár történelmi látnivalói (13. sz-i eredetû domonkos rendház és templom, Királyok kútja, Békeház). Igazi kuriózum a magyar történelem korai szakaszából fennmaradt, Vasvár és Gyõrvár közt húzódó 8 km hosszú védõsánc, melynek egy szakasza rekonstruálva is megtekinthetõ. A magyar-szlovén-osztrák hármashatár melletti tájegység legjelentõsebb települése Szentgotthárd, melynek ciszterci apátságát még III. Béla alapította. A Rába két partján, a Pinka torkolatának közelében fekvõ Körmend egykor a Batthyány-család uradalmi központja volt, fõ nevezetessége a Batthyány-Strattmann kastélyegyüttes (15.-19. sz.).

Kemeneshát és Kemenesalja

A Vasi-Hegyhát folytatását jelentõ Kemeneshát fennsíkszerû kiemelkedés a Nyugat-magyarországi-peremvidéken, amelyet a Rába homok-, ill. negyedidõszaki kavicstakarója borít (20-50 m). Elnevezése feltehetõen a szláv "kamen" (kõ) szóból eredeztethetõ. Fokozatosan lejt délnyugatról északkelet felé, ÉK-i részén a pliocén bazaltvulkanizmus során képzõdött kúpok - Ság-hegy, Kis-Somlyó - emelkednek. A Ság-hegy hazánk második legkisebb tájvédelmi körzete (Sághegyi Tájvédelmi Körzet, 1975-tõl), egyben a Balaton-felvidéki vulkáni vonulat legnyugatibb tagja. Az egykori bányamûvelés meglehetõsen súlyos pusztítást végzett természeti értékeiben. A tanúhegy visszamaradt része, ill. az egykori vulkáni kráter különleges élményt nyújt a látogatóknak, hiszen szemünk elé tárulnak a vulkán mûködésének egyébként láthatatlan részletei: a magmacsatorna, iszapba süllyedt bazalt bombák, valamint a különbözõ módon kristályosodott bazalt formációk. (A hegy természeti látnivalóit két tanösvény ismerteti a látogatókkal). A Ság-hegy a tájtól elkülönülõ önálló flórasziget. Lapos platóját valamikor árvalányhajas pusztarét, oldalát ligetes karsztbokorerdõ borította, fennmaradt - tölgy, cser, vadkörte alkotta- erdeiben számos ritka növényfaj (tarka nõszirom, fekete- és leánykökörcsin, nagy ezerjófû, selymes boglárka) él. Külön figyelmet érdemel rendkívül gazdag madárvilága, elsõsorban az igen ritka, helyben fészkelõ holló. A még megcsonkítva is fenséges szigethegy nem csak geológiai és tájképi értékeirõl, hanem a római idõkig visszanyúló borkultúrájáról is nevezetes. Ennek elsõ írásos emléke az 1734-bõl származó "Sági Hegységnek Törvényei", amely az ország egyik elsõ szõlészettel kapcsolatos magyar nyelvû dokumentuma. A Rába partján, a Kemeneshát idilli szépségû dombjai között fekszik Sárvár, amely kivételes kultúrtörténeti (Nádasdy-vár) és természeti látnivalókkal (sárvári arborétum, Vadkert, csónakázó tó), kiváló gyógyfürdõvel várja a látogatókat. A Kemenesalja a Kemeneshát keleti oldalán, a Rába-Zala-Marcal folyók között fekvõ terület. Valaha összefüggõ erdõterület volt, amelyre - a Kemenesháthoz hasonlóan - az egykor használatos Cser, Cserhát megjelölése is utal. A Kemenesalja jellegében alföldies vidék, dombvidéki része karsztos. A honfoglalás kora óta lakott, települései a Kemeneshát szegélyterületeit ülték meg. Látnivalói közül megemlítendõ az alsóújlaki Szt. Péter és Pál-kápolna (román, 13. sz.), Kemenesmihályfa temploma (Dorfmeister István falképeivel), a néhai Berzsenyi-birtok, Kemenessömjén (Berzsenyi-kastély, templom), ill. Kemenespálfa (Révay-kastély). Mezõvárosi központjaivá Jánosháza és a Ság-hegy lábánál fekvõ Celldömölk fejlõdött, elõbbi nevezetessége a volt Erdõdy-Csoron várkastély (barokk, 17. sz.), utóbbi híres kegyhely ("Kis-Máriacell"): a volt bencés (Nagyboldogasszony-) templom hazánk egyik legszebb barokk stílusú búcsújáró temploma.

Zalai-dombvidék

A Zala megyében fekvõ Zalai-dombvidék a Dunántúli-dombsághoz tartozó középtáj, részterületei: a Felsõ-Zala-völgy, és a Kerka-vidék (Hetés), a Közép-Zalai-dombság, az Egerszegi-Letenyei-dombság, a Principális-völgy, a Zalaapáti-hát, az Alsó-Zala-völgy, a Zalavári-hát és a Mura-balparti sík (Muramente). Kialakulása a miocén idején, a terület nagyarányú süllyedésével vette kezdetét, ezzel párhuzamosan indult meg a tengeri, a pliocénban a tavi, majd a folyóvízi és szárazföldi üledékek felhalmozódása. A pliocén végétõl az Õs-Mura és az Õs-Rába hatalmas hordalékkúpokat rakott le ezen a vidéken, a negyedidõszak (pleisztocén) szerkezeti és az éghajlatváltozásai alakították ki a mai felszínt: a dombsági területek kiemelkedtek, folyóteraszok formálódtak, kialakult a mai vízhálózat. Legjelentõsebb folyója, az Õrségben eredõ Zala (Szala) a Balaton fõ vízszállítója. Zala végtelenül hullámzó, festõi völgyekkel tagolt erdõs dombságait a tájba simuló apró falvak, présházak teszik még vonzóbbá. Keleti része a Dél-Dunántúl, nyugati része a Nyugat -Dunántúl flóravidékéhez tartozik. Bár nagy része mezõgazdasági kultúrtáj, napjainkban is az ország egyik erdõkben leggazdagabb területe. A jelentõs mennyiségben fennmaradt természetes növénytakarót elsõsorban tölgyelegyes bükkösök, cseres és gyertyános tölgyesek alkotják, a völgyekben nedves árterekkel, égerligetekkel találkozhatunk. Kiemelkedõ fontosságú védett területei - így a Kis-Balaton - a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartoznak, de botanikai és zoológiai értékekben egyaránt rendkívül gazdag területnek számít a 2006-ban létrehozott Mura Menti Tájvédelmi Körzet, a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, valamint a Csapi mellett fekvõ, országos jelentõségû Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Terület (eredetileg Csönye-berek, csak engedéllyel látogatható). Különleges értéket képviselnek a vidék hagyományokat, népi mesterségeket szívósan õrzõ néprajzi tájegységei, Hetés (Kerka-vidék), vagy az ún. szeges településekrõl nevezetes Göcsej. Utóbbi történeti-néprajzi emlékeit a tájegység központjában, Zalaegerszegen található Göcseji Múzeum õrzi. Felsorolni is nehéz a kultúrtörténeti látnivalók sokaságát, amellyel Zala települései várják a látogatót. A nevezetesebbek között említendõ a néhai morva fejedelmi székhely, Zalavár-Récéskút (a kora-román Szt. Adorján-bazilika romjai), Zalalövõ római kori romjai (Aelium Salla maradványait bemutató Villa Publica Romkert), Kallósd Árpád kori kerektemploma, a türjei premontrei prépostság (a román kori építészet remeke), Homokkomárom, ill. Bucsuszentlászló barokk kegytemploma (Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László kegyhely), a söjtöri Deák-kúria, Csesztreg román kori temploma, Egervár, Lenti vára, a zalaszentgróti Batthyány-kastély. Kõolajkutató fúrásokkal tárták fel a terület kiváló termál-és gyógyvizeit, az európai hírû zalakarosi gyógyfürdõn kívül feltétlen említést érdemel Lenti, Nagykanizsa, Kehidakustány, Borgáta termálfürdõje is.

A Kisalföld, a Szigetköz, és a Fertõ-Hanság Nemzeti Park

A Magyarország, Szlovákia, és Ausztria területén fekvõ Kisalföld a Kárpát-medence második legnagyobb medencesíksága. Határait az Északnyugati-Kárpátok, a Nyugat-magyarországi-peremvidék, és a Dunántúli-középhegység jelöli ki, nyugat felé a Brucki-és a Dévényi-kapun a Bécsi-medencével, keleten a Visegrádi-szoroson át az Alfölddel áll kapcsolatban. A fõ Duna-ág Szlovák-alföldre és a magyar Kisalföldre tagolja, legmagasabb pontja a délen tanúhegyként magasodó Somló (432 m). A miocéntól szakaszosan szakaszosan süllyedõ medencét tengeri, tavi, majd folyóvízi üledékek (Õs-Duna, Rába, Répce) töltötték fel. A Kisalföld fõ tájegységei a Gyõri-medence (ennek részei: Szigetköz-Mosoni-síkság, Fertõ-Hanság-medence, Rábaköz) a Marcal-medence, és a Komárom-Esztergomi-síkság, jelentõsebb folyói a Rába, Rábca, Lajta, Marcal, legnagyobb állóvize a Fertõ. Éghajlata kiegyenlített, mérsékelten meleg, hazánk egyik legfelhõsebb és legszelesebb területe. A megközelítõleg észak-déli irányú Fertõ-tó (Neusiedler See) alig negyede tartozik Magyarországhoz. Fõ táplálója a Wulka-patak, vízfeleslegét a Hansági-fõcsatorna vezeti el. Feltöltõdése ma is folyamatban van, területének jelentõs része lemocsarasodott, partjait iszapzátonyok, hatalmas kiterjedésû nádasok borítják. Vize meglehetõsen lúgos, magas sótartalom jellemzi, a vízi növényzet épp ezért leginkább sótûrõ fajokból áll.

A Fertõ-tó vidéke igazi madárparadicsom, a nádasok jellegzetes lakója a nagykócsag, kanalas gém, bölömbika, búbos vöcsök, több récefaj, szürke- és vörösgém, nyári lúd, nádi rigó, nádiposzáta . Az õszi-tavaszi madárvonulás idején madarak ezreinek fontos pihenõhelye. Partján számos vízisport-központ, üdülõhely várja a kikapcsolódásra vágyókat. (A Fertõ-tó és környéke 2001-tõl a világörökség része). A Fertõ-tó medencéje összefügg a Duna és a Rába hordalékkúpja közé zárt Hanság medencéjével. A "hany" mocsaras, lápos, ingoványos területet jelent. A Fertõ tó és a Hanság vizei még a 18. században is egységes (több mint hatszáz négyzetkilométeres) kiterjedésû vízi világot alkottak, mely utánpótlását a Dunától, a Rábától, a Rábcától, patakok sokaságától kapta. Számos, a lápos, mocsaras terület belsejében fekvõ település egész éven át csak csónakkal volt megközelíthetõ. A lecsapolás elõtt a Hanság növényvilágát a rendkívüli változatosság jellemezte: égeres láperdõk, nyírláperdõk, zsombékosok, mocsárrétek borították, az alacsony ártéri területeken ártéri ligeterdõk, a magasabb térszíneken tölgy-kõris-szil ligeterdõk, cseres-, gyöngyvirágos-kocsányos, gyertyános-kocsányos tölgyesek éltek. A terület lecsapolása és mezõgazdasági területté történõ alakítása már a 18. században megkezdõdött, de igazi lendületet a - Fertõ és a Hanság vízterét kettéválasztó - mexikópusztai (ma Fertõújlak) zsilip (1912), ill. az ötvenes években a Hansági-fõcsatorna megépítésével kapott. Mai állapota az 1960-as évekre alakult ki. Növény-és állatvilágának, eredeti növénytakarójának védelme érdekében hozták létre a Fertõ-Hansági Nemzeti Parkot. Szigorúan védett részei közé tartozik a Tóköz két híres tava (Fehér-és Barbacsi-tó, Lébénytõl délnyugatra), a Déli-Hanságban az Osli mellett található Király-tó, a Csíkos-égeres, és a Zsidó-rét, továbbá a Csáfordjánosfa melletti tõzikés Öregerdõ.

A Duna és a Mosoni-Duna által közrefogott Szigetköz hazánk legnagyobb szigete, a Duna teljes hosszának egyik legszebb vidéke. Területe a Duna egykori árteréhez tartozik, a 19. sz.-ban még folyamatosan változó holtágak, a helyét változtató medrek, pusztuló és újraépülõ szigetek, hordalékkúpok jellemezték ezt a vidéket. Elsõ alkalommal a 19.-20. sz. fordulóján végeztek itt szabályozási munkákat, a széles hullámtér mai képe az 1960-as években alakult ki. A Szigetköz ma is hamisítatlan, gyönyörû vízivilág, a vízitúrázók valóságos paradicsoma, erdõkkel kísért kanyargó folyóágak, kisebb-nagyobb szigetek, zátonyok, csendes, élõvilágban gazdag holtágak, csatornák szövevényes rendszere. Eredeti növénytakaróját a magasabb részeken tölgy-kõris-szil ligeterdõk, az alacsonyabb részeken puhafa-és égerligetek foltjai alkotják. Erdõinek fele ültetett nemesnyáras. A hullámtér, a gyepterületek, de fõként a keményfaligetek, ill. azok gazdag növény-és állatvilágának védelme érdekében hozták létre a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet. A hazánkban ismert 48 orchideafajból 20, ibolyákból 8 faj található meg e területen, 65 (!) halfajából 15 védett, igen gazdag kétéltû-, és emlõsfaunája (vidra, hód, vadmacska) is. A Szigetközben körülbelül 200 madárfaj költ, vagy vonul át rendszeresen (nagykócsag, kanalasgém, szürke-és vörösgém, cigány-, böjti-, kanalas-, tõkés réce, bakcsó stb.), fokozottan védett a barna kánya, a fekete gólya, a cigányréce. A változatos vízi élõhelyek, ligeterdõk, a ritkaságnak számító éger-és mocsárláp maradványok egy részének fennmaradását súlyosan veszélyezteti a szlovák oldalon felépült bõsi erõmû. Természeti értékeit tekintve ugyancsak jelentõs a Kisalföld déli peremén fekvõ Somló (431 m), amely geológiailag a Balaton-felvidék bazalt tanúhegyeinek rokona. Bazaltkúpja mentes maradt az emberi beavatkozástól, lenyûgözõ látványt nyújt hatalmas - a Badacsonyéval vetekedõ - bazaltorgonája. Hûvösebb északi oldalait bükkösök, gyertyános tölgyesek, déli lejtõit szõlõültetvények foglalják el. A szõlõk felett mai is gyakori a húsos som, amelyrõl a hegy nevét kapta. A területén létrehozott Somló Természetvédelmi Körzet mellett országos jelentõségû a hegy lábánál elterülõ Somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület is. A Kisalföld a természeti értékein túl értékes történelmi, kultúrtörténeti, néprajzi látnivalókkal várja az ide látogatókat. A három folyó találkozásánál fekvõ megyeközpont, Gyõr középkori-barokk arculatát ma is õrzõ belvárosa, egyedülálló mûemlékei (vár, püspöki székesegyház, Püspökvár, Dóczy-kápolna, bencés templom és rendház) a magyar történelemben játszott fontos szerepét idézik. Nemzetközi hírû az õsrégi fertõrákosi kõfejtõ, amelynek jól faragható lajtamészkövét már a rómaiak is felhasználták Scarbantia (Sopron) falaihoz, késõbb Bécs palotáit építették belõle. A római kor emléke a település mellett fekvõ (újra látogatható) Mithras-barlangszentély, ill. a Sarród körül feltárt római villák maradványai is. Gyõr közelében, a Szt. Márton-hegy tetején emelkedik az ezeréves Pannonhalmi Fõapátság, amelynek bazilikája (román-gótikus, 13.-15. sz.), középkori részeket (kerengõ) õrzõ kolostora, könyvtára, arborétuma egyaránt kuriózum. A magyar román kori építészet kimagasló alkotása a lébényi Szt. Jakab apátsági templom templom (12.-13. sz.), de ebbõl az idõszakból származik Hidegség körtemploma is. Egyedülálló mûemlék a fertõdi Esterházy-kastély, az ország legnagyobb és legszebb barokk kastélya, a hédervári Khuen-Héderváry-kastély, a kapuvári Esterházy-kastély, a nagycenki Széchenyi-kastély és mauzóleum (utóbbi gr. Széchenyi István és felesége nyughelye), vagy a Somló hegyét koronázó vár.