A Balaton délnyugati szegletében, a Keszthelyi-hegység lábánál fekvõ Keszthely a tó északi partjának legnagyobb települése. Történelmi emlékei és gazdag kulturális hagyományai révén e régiónak nem csupán idegenforgalmi, de kiemelkedõ szellemi központja is: joggal nevezik gyakorta a „Balaton fõvárosának”. A város különbözõ korok örökségét õrzõ, patinás hangulata, a környék nagyszerû természeti látnivalói (Keszthelyi-hegység, Kis-Balaton), gyógyfürdõi (Hévíz, Kehidakustány) egyaránt jelentõs turisztikai vonzerõvel bírnak.

Keszthely története a történelem elõtti idõkig nyúlik vissza. Az újkokorban már lakott hely, amelyet az ún. Dobogó-domb, ill. a Keszthely melletti Fenékpuszta nagyszámú lelete bizonyít. Az újkokor középsõ szakaszában a Dunántúlon kialakult dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra ún. keszthelyi csoportjának névadó lelõhelye. Régészeti különlegességnek számít a Fenékpusztán feltárt, középsõ rézkorból (Balaton-Lasinja kultúra) fennmaradt nagyméretû, kultikus rendeltetésû épületet, egyedülálló a benne talált, mediterrán területekrõl származó triton csigakürt. Ugyanitt, Fenékpusztán került elõ a rézkor végi kosztoláci kultúra egyetlen magyarországi urnasírja, Keszthely keleti szélén pedig késõbronzkori halomsíros kultúra kõkamrás sírjait tárták fel (a leletanyagához tartozó bronzkardot Boiu-Keszthely típusnak nevezi a kutatás).

A Kr. e. 4. sz.-ban jelent meg e vidéken a Balatontól északra fekvõ területeket elfoglaló kelták, majd az ezredforduló táján (Kr. e. 13-8) Tiberius légiói hódítják meg a Dunántúlt. A római uralom idõszakában több népes település létesült a Balaton fenékpusztai átkelõhelyének környékén, e közlekedési-kereskedelmi csomópont fejlõdését nagy szerepet játszott az a körülmény is, hogy Pannonia provincia két fontos hadiútja éppen itt keresztezte egymást. A 4. sz.-ban a fenékpusztai földnyelven, Valcum település helyén hatalmas, 44 toronnyal megerõsített erõdítményt (Castrum) emeltek az átkelõhely, ill. É-Itália védelmében. Mintegy huszonkét feltárt épülete (parancsnoki villa, gazdasági épületek stb.) közül ma csupán az ókeresztény bazilika (5.-7. sz.), egy többszintes „horreum”(terménytároló raktár, 374 k.), valamint a déli kaputorony alapfalai láthatók. Az erõsség a népvándorlás korában elõbb a hunok kezére került, majd 456-tól a 460-as évek végéig a keleti gótok uralkodójának, Thiudimernek (Nagy Teoderik apjának) székhelye volt. Ezt követõen az avar gyepüterület határerõdje. A 9. sz.-ban még lakták, a honfoglaló magyarok támadása jelentette végsõ pusztulását. (az erõdített település emléke él tovább a város elnevezésében: a Keszthely név- a szláv "kostel" közvetítésével - a latin "castellum" [erõd] szóból származik).

Keszthely legkorábbi temploma, a Szt. Lõrinc-kápolna (11.-12. sz.) eredetileg körtemplomként (rotunda) épült, a 13. sz.-ban négyzetes hajóval bõvítették (alapfalai a mai Várkert területén láthatók). A település, melyet elõször 1247-ben említ a veszprémi káptalan oklevele, 1291-ben a Marcali család tulajdonába került. A 14. sz. közepén Lackfi II. István szerezte meg, az általa beletelepített ferencesek új, 1386-ban felszentelt temploma lett aztán az 1397-ben összeesküvés vádjával kivégzett fõúr temetkezõ helye (sírköve a szentély falában látható). Örökösei a 15. sz. elején festették ki a templomszentélyt, az ablakközökben szentek sorozatával, az északi falon (töredékesen fennmaradt) passiójelenetekkel, a boltozaton Mária életébõl vett jelenetekkel. Az itáliai és csehországi hatásokat mutató ciklus a magyarországi gótika festészetének egyedülálló emléke. Keszthely 1403-tól oppidum, azaz mezõváros, fejlõdésének, jólétének a török háborúk vetettek véget. Szigetvár eleste után (1566) a ferences templomot és kolostort végvárrá alakították át, amely dacolt minden török ostrommal. A város a hódoltság idõszaka után, 1739-tõl lett -a Festeticsek uradalmi központja. A várost korábban birtokló Pethõ család örököseit kivásárló Festetics Kristóf kezdte meg 1745-ben Keszthely fõ nevezetessége, a barokk kastély építését, amelyet fia, Pál a tovább bõvíttetett (1769-70). Befejezése Pál fia, Festetics György nevéhez fûzõdik: 1792-1800 között építtette a déli, ill. a könyvtári szárnyat (ennek eredeti állapotában fennmaradt bútorzatát helyi asztalosmester, Kerbl János készítette), 1804-ben a kápolnát. Az 1883-87-ben toronnyal és újabb épületrészekkel gazdagodott. Az U alaprajzú (court d’honneur-ös elrendezésû), egyemeletes, közép-és oldalrizalitokkal tagolt épületetegyüttes a magyar barokk egyik legjelentõsebb, és legszebben felújított építészeti emléke is.

Maga Festetics György a Georgikon Európa elsõ mezõgazdasági fõiskolája - megalapításával, a kastélykönyvtár megépítésével, gyarapításával (Helikon Könyvtár), ill. az irodalmi Helikon-ünnepségek megrendezésével (1817-tol) a Dunántúl fontos oktatási, kulturális központjává tette Keszthelyt. A város fejlõdését nagyban segítette a 19. sz.-ban fellendülõ balatoni hajózás és fürdõélet - a század végén 20. sz. elején nyaralók, szállodák, vendéglok egész sora épült. Az I. világháború és a trianoni békeszerzõdés után megnõtt a hazai fürdõhelyek jelentõsége, Keszthelyen számos további középület (iskola, posta, magánkórház, templom) létesült, modern nyaralók épültek, állami segítséggel elkészült a Balatoni Múzeum neobarokk épülete. 1925-ben egyesül Kiskeszthellyel, 1954-tol város. 1960-as évektõl a dinamikusan fejlõdõ idegenforgalom újabb szállodák, üdülõk építését tette szükségessé, az eredeti szépségében helyreállított Festetics kastélyt. A rendszerváltás után a minõségi turizmus fejlesztése kapott kitüntetett szerepet. Új szállodák, nyaralók épültek, a városközpont felújított sétálóutcájában hangulatos éttermek, kávézók várják a vendégeket. Keszthely változatlanul a régió fontos kulturális központja: A Helikon-ünnepségek hagyományát folytatja a Középiskolás Helikon (a dunántúli középiskolák legnagyobb seregszemléje), évrõl évre az eloszezonban kerül megrendezésre a Balaton Fesztivál, 2000-ben pedig megnyílt a Balaton Színház és Kongresszusi Központ. A város 21. sz.-i igényeknek megfelelõen kiépített, mediterrán hangulatot idézõ strandjai (városi strand, Helikon, Libás) messzemenõkig szolgálják a fürdõzõk igényeinek színvonalas kiszolgálását.

További látnivalók:

Szigetfürdõ: A városi strand legjellegzetesebb épülete, 1864-ben épült. A maga nemében egyedülálló, az egyetlen ilyen jellegû épület a Balaton partján. A 2007-ben korhûen, eredeti formájában helyreállított funkciójában tökéletesen illeszkedik a modern igények szerint kialakított strandhoz.
Festetics-kastély: Épületében Helikon Kastélymúzeum: (al. 1974), Hintómúzeum. 7,2 hektáros angolparkja (védett) számos növényritkaság élõhelye.
Georgikon (copf, 1797)
Georgikon Majormúzeum (18. sz vége-19. sz. eleje, nagy magtár: 1817-25; benne múzeum, al. 1972)
Egykori Városháza (kora eklektikus, 1870 k.)
Ferences (késõbb premontrei) rendház (barokk, 1723-30, ma: Vajda János Gimnázium)
Pethõ- vagy Goldmark- ház (18. sz., középkori alapokra épült, a népi barokk építészet remeke)
Kastély utcai lakóházak
Az ún. Dongó-ház: (18. sz.) parasztbarokk épület, a Festetics-birtok tisztjeinek egykori lakása.
Balatoni Múzeum: (al. 1899). Állandó kiállításai a Balaton kialakulását, állat- és növényvilágát, a halászat és a hajózás történetét, a balatoni fürdõéletét és a környék ásatásainak leleteit mutatja be. Évente több történeti és képzomuvészeti idõszaki kiállításnak ad helyet.
Népviseletes Babamúzeum-Panoptikum-Csigaparlament
Marcipán Múzeum
Rádió és Televízió Múzeum: Régi rádiók, lemezjátszók, zeneszekrények, magnók és a hazai televíziózás és tv-készülék gyártás legrégebbi darabjainak hazánkban egyedülálló gyûjteménye.