A Zalai-dombság keleti részén, Keszthely, ill. a Balaton közvetlen szomszédságában fekvõ Hévíz Magyarország legismertebb idegenforgalmi központjai közé tartozik. Nemzetközi hírû gyógyfürdõhely, a hévforrásokból táplálkozó, 4, 75 hektár vízfelületû hévízi tó a világ legnagyobb, biológiailag aktív meleg vizû tava (1993-tól védett). A fákkal övezett gyógytó tündérrózsákkal borított, gyakran párába burkolózó víztükrével puszta látványként is kivételes élményt nyújt. Átlagos mélysége 1-2 méter, a tó fenekén 38 méteres mélységben található a vízutánpótlást biztosító hévízi forrásbarlang. A feltörõ gyógyvíz hõmérséklete nyáron 35-36 °C, télen 23-25 °C, így egész évben lehetõség nyílik a szabadban való fürdõzésre. A radioaktív gyógyvíz és a maga nemében ugyancsak egyedülálló gyógyiszap elsõsorban reumás, ill. mozgásszervi, idegrendszeri betegségek, ízületi bántalmak kezelésére alkalmas.

A hévízi tó jótékony hatását ivókúra keretében is kifejtheti, amely elsõsorban a gyomor- és emésztési bántalmakat enyhíti. A szakszerû gyógykezelést szolgálja a hévízi tó szomszédságában épült, 1952-ben alapított Szt. András Reumakórház. A gyógykórház egyénre szabott terápiaterv alapján szakorvosi vizsgálatot és komplett kúrát kínál ambuláns- és fekvõbetegek részére egyaránt (fizioterápiás kezelések - iszappakolás, súlyfürdõ, víz alatti vízsugármasszázs, szénsavfürdõ, elektromos kádfürdõ, diadinamic elektromos kezelés, interferencia kezelés, mágnesterápia, négyrekeszes galvánfürdõ, ultrahang, gyógytorna, gyógymasszázs). Mindezeken kívül az intézmény számos helyben igénybevehetõ szakrendeléssel (belgyógyászat, neurológia, ortopédia, sebészet, urológia, fogászat) várja a fürdõvendégeket. A tófürdõhöz vezetõ Schulhof sétány épületegyüttesében kapott helyet az ún. Téli Fürdõ. A kórház területén létesített, fedett fürdési lehetõséget biztosító terápiaközpontot természetesen az év bármely szakában igénybe vehetik a város vendégei. A fedett medencék száma 9 (gyógymedence, súlyfürdõ, élményfürdõ, gyógytorna medence, pezsgõfürdõ), vízhõmérsékletük: 32-37° C.
Hévíz a legrégebbi idõktõl lakott hely, amelynek szemléletes bizonyítéka az itt elõkerült késõ bronzkori-kora vaskori urnatemetõ. A rómaiak jelenlétérõl az Egregy területén újonnan feltárt kora császárkori villa („villa rustica”) maradványai tanúskodnak. A pihenést szolgáló, elõkelõ épület, ill. egyéb leletek („egregyi sír”, Jupiter-oltárkõ) is arra utalnak , hogy ekkoriban már felismerték a mélybõl feltörõ gyógyvíz jótékony hatását. A népvándorlás korában avarok telepedtek le a vidéken, amelyre helyben talált nagy temetõjük emlékeztet. A tó elsõ írásos említése 1328-ból származik. Fürdõhellyé 1795 után kezdte kiépíteni a terület birtokosa, gróf Festetics György, aki nem csupán fürdõházakat létesített, de orvosi felügyeletet is biztosított. 1870-ben kezdõdött az „Új-telep” építése, melynek épületei közül az ún „Hetes ház” ma is áll. A trianoni béke után Magyarország legjelentosebb fürdohelye lett, 1926-ra kiépült a strandfürdo, 1931-32-ben elnyerte végsõ formáját a tó északi partján fekvõ strandépület. A szocialista éra után, az 1990-es években Hévíz minden korábbinál jelentõsebb fejlõdésnek indult: az egykori szakszervezeti üdülõk nívós átalakításán túl szállodák, panziók, vendéglátóhelyek sokaságával gazdagodott a város. A Hévízi Tófürdõ két éves rekonstrukciója (2005-2007) nyomán európai színvonalú, minden eddiginél szélesebb körû szolgáltatást biztosító gyógyászati és rekreációs központ valósult meg. Napjainkban a város bel-és külföldrõl érkezõ vendégeinek száma meghaladja az évi kétmilliót.

A mai Hévíz tulajdonképpen két középkori eredetû település, az Árpád-kori Egregy (elsõ írásos említése: 1266), és Hévízszentandrás (elsõ írásos említése: 1328) egyesítésével jött létre (1946), városi rangját 1992-ben kapta. Látnivalói közül elsõ helyen említendõ a szõlõdombokkal övezett Egregy temetõjében álló r.k. templom (13. sz., átalakítva, 1731), amely a magyar román kori építészet kiemelkedõ jelentõségû emlékei közé tartozik. Egregyrõl szólva feltétlen említést érdemel az egykor önálló (Hévíz központjától alig másfél kilométerre fekvõ) község római idõkig visszanyúló szõlõtermelése, borászata. Szõlõsorok között húzódó, meghitt hangulatú pincesora magyaros ételekkel, tüzes helyi borokkal várja az erre látogatókat. A város további látnivalói közé tartozik a tavat övezõ (a sajátos helyi mikroklíma létrejöttében is nagy szerepet játszó) védett láperdõ, ill. a délszaki hangulatú, virágokkal díszes Schulhof Vilmos sétány. A nyári idõszakban késõ estig nyüzsgõ, az utcákat, vendéglátóhelyeket megtöltõ tömeg tovább hangsúlyozza a városka egyedi, a Mediterráneumot idézõ miliõjét.