A Balaton északi partján, a Keszthelyi-hegység lábánál - az ún. "Balatoni riviérán" fekvõ Gyenesdiás a tó nyugati medencéjének egyik legkedveltebb üdülõhelye. Nyugaton Keszthellyel, keleten Vonyarcvasheggyel határos. A déli lejtõkre települt, s fekvésének köszönhetõen nagyszerû táji értékekkel rendelkezõ, szinte mediterrán klímájú település hamisítatlan üdülõfalu, amely életét, mindennapjait döntõen az idegenforgalom és turizmus határozza meg. Ebben a Balaton közelségén kívül nagy szerepet játszanak a Keszthelyi-hegység megkapó szépségû kirándulóhelyei, a közelebbi-távolabbi környék természeti és kulturális látnivalói (Keszthely, Szigliget, Tapolca, Badacsony, Sümeg stb.), fürdõi (Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány) valamint a település turizmust szolgáló, magas színvonalon kiépült infrastruktúrája.

A mai Gyenesdiás, és környéke már évezredekkel ezelõtt lakott hely volt, legkorábbi tárgyleletei az újkõkor idõszakából származnak (Kr. e. 3500). Jelentõsnek számítanak a település késõ-bronzkori (Kr. e. 2. évezred) urnasírjai, ill. római korból fennmaradt régészeti emlékei. A népvándorlás korában elõbb a hunokkal szövetséges barbár népek (alánok, nyugati-és keleti gótok, langobardok), majd 568-ban az avarok vették birtokba a Dunántúlt. A továbbra is helyben élõ római, a visszamaradt germán, és a Mediterraneumból hozzájuk telepített, romanizált népesség (bizánci hadifoglyok) Valcum (Fenékpuszta)-Keszthely környékén egyedülálló késõ antik-keresztény mûveltséget teremtett, az ún. "Keszthely-kultúrát. Ennek egyik legjelentõsebb emléke a Gyenesdiáson feltárt, 630 körül megnyitott, mintegy háromszáz sírt tartalmazó temetõ.

Ugyancsak jelentõs régészeti emlék a községben feltárt nagy avar temetõ. Ehelyütt volt az avarok uralma idején terület katonai vezetõjének szálláshelye, akit halála után (660 körül) itt temettek el. Nyughelye valódi régészeti szenzációnak számít: miután a sírrablók érintetlenül hagyták, ez az elsõ hitelesen feltárt közép-avar sír az egész Kárpát-medencében. 791-811 között felbomlott az avar kaganátus, s a Dunántúl (Pannonia provincia néven) a Karoling birodalom része lett, amelynek bizonyságául Gyenesdiás-Alsógyenes kora-karoling lelõhelye is szolgál. A 9. század mozgalmas elsõ évtizedeiben új, vsz. déli szláv népcsoportok érkeznek e vidékre, amelyet 900 táján szálltak meg a honfoglaló magyarok. Gyenesdiás területén egykor három falu is volt: Falud, Diás, és Gyenes. Közülük a legrégebbi az Árpád-kori Falud, amely a keszthelyi határ melletti - Faludi-síknak nevezett - részre települt. Az ásatások tanúsága szerint a 11. sz-ban már lakott hely, Szt. Erzsébetnek szentelt templomát 1333-ban említik. Falud 1408-tól Rezi várának tartozéka, 1427-ben a Gersei Pethõ család birtokába került.

A Balatontól délre esõ vidéket meghódító törökök 1548-ban felégették, ennek ellenére a 17. sz-ban még lakják. 1686-tól azonban néptelen pusztaként tartják számon, melynek szántóit, legelõit dézsma, ill. bér fejében a szomszédok használták. 1739-ben gr. Festetics Kristóf megvásárolta, ekkor, a 18. sz-ban a falu nevével már nem találkozunk, 1766. évi pecsétje a "Gyenes" nevet tartalmazza. Gyenes (a mai község nyugati része) elnevezése a Dénes személynévbõl származik. Elsõ írásos említése 1696-ból származik, ahol Falud szõlõhegyeként szerepel. 1807-ben a gyenesi szõlõsgazdák egy kápolna építést határozták el a szõlõhegyen, melyhez a néhai - romosan még álló - Szent Erzsébet templomának köveit használták fel. Az építkezést, mely kezdetben a terület birtokosa, gr. Festetics György ellenállásán meghiúsult, 1826-ban fia, Festetics László hathatós támogatásával fejezték be. A templomi felszerelést, ill. a kegytárgyakat a gróf neje, és lánya, Ilona grófnõ adományozta. (Magát a kápolnát Szent Ilonának szentelték, emléket állítva Festetics László Ilona lányának. E titulus a maga módján különlegességnek számít, ti.hazánkban ez az egyetlen Szent Ilona templom). Diás (a mai község keleti része) neve valószínûleg az itt honos, s nagy mennyiségben termelt dióból eredeztethetõ. Elõször 1341-ben említik, mint az õsi Veszprém megyei Lõrinte nemzetség birtokát.

A 18.. sz. közepéig több család birtokolta, majd a Festeticseké lett. Gyenesdiás 1850-ben e két falu, Gyenes és Diás egyesülésével jött létre. A falunak elsõ népszámláláskor (1869) 948 lakosa volt, akik földmûveléssel, állattenyésztéssel, szõlõtermesztéssel foglalkoztak. Rendelkezett néhány kisebb malommal, kõbányával. A helyi oktatás megszervezése Gödörházy Antal, "a falu elsõ tanítója" nevéhez fûzõdik, az iskola 1871-ben kezdte meg mûködését egy 1763-ban emelt dézsmaház épületében (ma óvoda). Gödörházy tiszteletére 1965-ben állították fel az új, kétszintes iskolaépület elõtt Kincses Mária mészkõszobrát. 1889-ben a pusztító filoxérajárvány Gyenesdiás szõlõit is kipusztította, ezt követõen számos présházat, pincét újonnan letelepedõk vásárolták meg (növelve a település lélekszámát). A 20. sz. elején kezdõdött a fürdõélet kibontakozása, amelyben a gyenesdiási iskola kántortanítója, Kárpáti János szerzett elévülhetetlen érdemeket. Kezdeményezésére alakult meg az elsõ Fürdõegylet (1906), ill. épült ki az elsõ balatoni fürdõ mólóval, fürdõkabinokkal.

Ugyanebben az évben avatták fel a Farkas Márton budapesti szõlõbirtokos és vendéglõs által építtetett Tulipán vendéglõt, amely késõbb a - jellemzõen módosabb polgárok, köztisztviselõk katonatisztek alkotta - nyaralóközönség egyik törzshelye, egyben jeles kulturális események színhelye volt. A település hamarosan népszerû üdülõ-, és kirándulóhellyé lett, felépültek elsõ villái, nyaralói. A községnek az 1900-as évek elsõ évtizedeiben két fürdõegyesülete, két strandja volt. 1907-ben dr. Bita Dezsõ gyõri bencés egyetemi tanár nyaralójánál a Balatonra saját lejáratot és fürdõt létesített, így hosszabb ideig a település három strandfürdõvel is rendelkezett. Ezt a Bita-féle lakóházat - több tulajdonosváltás után - 1933-ban a Soproni Evangélikus Teológus Otthon vásárolta meg, s hozta létre a máig fennálló Kapernaum Evangélikus Üdülõ, Szeretetotthont és Konferenciatelepet. A 2. világháborút követõen, a Strandfürdõ megépítésével (1954) vette kezdetét a község modernizációja, ettõl az idõtõl vált fokozatosan az idegenforgalom a település legfõbb jövedelemforrásává. Gyenesdiás a pihenés, kikapcsolódás, a szabadidõ kellemes eltöltésének számtalan lehetõségét kínálja.

A diási Játékstrand a környék egyik legszebb strandjának számít, de sekély, homokos partjával a gyenesi Lidóstrand is igen népszerû, elsõsorban a kisgyermekes családok körében. A Balaton nem csak a fürdõzõk, de a vízisportok (vitorlázás, csónaktúrák, evezés, szörf, vízisí stb.), vagy a horgászat kedvelõi számára is ideális helyszínekkel szolgál. A további változatos sportolási lehetõségek (tenisz, röplabda, futball, stb.) mellett az érdeklõdõk megpróbálkozhatnak a skeet, és futóvad lövészetettel, íjászattal, hódolhatnak a lovaglás szenvedélyének, kerékpáros, jeep- és quad- túrákat tehetnek a változatos szépségû vidéken. A természetjárók számára a környék, fõként a Keszthelyi-hegység túraútvonalai, látnivalói, különleges értékeikrõl nevezetes természetvédelmi területei hangulatos, élményekben kirándulások lehetõségét nyújtják. A kedvelt kirándulóhelyek közé tartozik a Nagymezõ a Festetics-kilátóval, a diási szõlõk feletti Vadlánlik-domb, a Szoroshadi-út az ún. "pénzesgödrökkel", a Kerek-hegy és Kúmell (Ördög-szikla), és a Varsás-hegy. A település Szalóky Jenõ közvetlen és személyes munkatevékenységéhez kapcsolódik az országban Gyenesdiás nagyközségben elõször létrejött Gyenesdiási Turisztikai Egyesület megalakulása.

Szalóky Jenõ, a település akkori polgármestere kezdeményezésére alakult meg - az országban elõször - a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület (2003). E példaértékû civil szervezet észak-olaszországi és dél-ausztriai példák nyomán, állami, ill. önkormányzati forrásokra támaszkodva, ám alulról szervezõdve vette kézbe a helyi turizmus, idegenforgalom szervezését, irányítását a nagyközségben. Ez a civil szervezet egyrészt az államtól megpályázott, másrészt az önkormányzattól származó pénzeszközök felhasználásával szervezi a nagyközség idegenforgalmi életét. A hagyományos rendezvények közül legjelentõsebb a júliusban tartott Gyenesdiási Bornapok programsorozata (kézmûvesek vására, népmûvészeti bemutató, gasztronómiai különlegességek, koncertek), valamint a szeptember közepén megrendezett szezonzáró szüreti vigasságok.

További látnivalók:

Darnay (Dornyai) -féle borpince (12. sz-i eredetu, barokk stílusú népi boronapince, 1644)
diási Havasboldogasszony-templom (eklektikus, 1894, tervezoje Radits Ákos mûépítész)
Pásztorház (népi lakóház, 19. sz. közepe, benne régészeti és helytörténeti gyûjtemény)
Mária-szobor-Patrona Hungariae (a 71-es út feletti dombon, Boldogfai Farkas Sándor alkotása, 1990)
népi présházak