Felsőörs
Alsóörstől alig 3 km-re, vízfolyások szabdalta fennsíkon fekszik Felsőörs, a Balaton északi partjának egyik kapuja. A község a Lovasról nyíló Malom-völgy és a Királykúti-völgy fölött terül el, a Balaton-felvidéki táj, a mediterrán jellegű klíma valósággal az itáliai tájak hangulatát varázsolja elénk. A nevezetes Árpád-kori templom, valamint a környék hangulatos kirándulóhelyei, a jellegzetes balaton-felvidéki táj bensőséges szépsége, időtlen nyugalma napjainkra kedvelt turistacélponttá tették a települést. A gyönyörű, csendes környezetben fekvő falu a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzethez tartozik. A közel - mindössze 4 km-re - található Balaton parti strandok és szórakozóhelyek autóval, vagy akár kerékpárral is gyorsan elérhetőek.
A kis falu gazdag történelmi múlttal büszkélkedhet. Már az úkőkorban lakott hely volt. A közeli Lovas község határában tárták fel a régészek azt a kb. 40 000 évvel ezelőtt művelt festékbányát, amely az emberiség jelenleg ismert legrégebbi bányájaként szerzett hírnevet. A réz-, és bronzkor jelentősebb kultúráit, népeit követően az illírek, kelták, majd a rómaiak telepedtek le a tó feletti területeken. Az ún. Ürge-hegyen fűtőkemencével ellátott római villa alapfalait ásták ki, de további villákat tártak fel a közeli Korpádi szőlőben is.
A 11. sz-ban már létező, Balatonalmádi és Paloznak között fekvő „Örs” kezdettől Kolon (Zala) várispánsághoz (később vármegyéhez) tartozott. A legkorábbi források egységes településként tesznek róla említést (1269:„Vrs" („Örs”); 1272: „villa Wrs"; stb.). A korai Örs falu (12-13. sz.) jellegzetes Árpád-kori „szeges” település volt, amely három, egymástól viszonylag távol fekvő házcsoportból („szegből”) - állhatott. Északi, magaslaton fekvő falurésze volt a mai Felsőörs elődje - mindössze ház alkotta, középpontjában kicsiny, torony nélküli, temetővel övezett templom állt (a mai prépostsági templom helyén). Örs falunak ezt a részét, azaz a mai község területét II. István adományozta Rátót (Ratold)-nembeli Buhna ispánnak. Déli részében — pontosabban attól mintegy egy kilométerre – a manapság Miske-tetőként ismert kis magaslaton ő, és fia, Ugra ispán építtette fel az Örsi-család „kőpalotáját”. A későbbi birtokos családnak ez az 1130-as években emelt erőssége, az ún. „Miske palota” vsz. lakótorony lehetett. Ugyanez a família alapította a 13. sz. elején a Mária Magdolnának szentelt prépostságot, ill. annak (családi temetkező helynek szánt) templomát. (Az Örsi (vagy Kővágóörsi)-nemzetség nevezetes tagja volt Kővágóörsi Kiss György, esztergomi várnagy, I. Zsigmond király kedvelt vitéze, aki királyi adományként kapta Szabad-Battyánt. Innen nyerte aztán a Batthyány nevet, s lett a hírneves família megalapítója). A felsőörsi világi prépostság volt, ami azt jelentette, hogy a templom mellett kanonokokból álló társaskáptalan működött, élén a préposttal aki a falu plébánosi teendőit is ellátta. A sokáig egységes Örs a 14. sz. elején vált szét különálló településekre. A magaslati terepen fekvő falurészt — a mai Felsőörsöt — 1318. december 16-án kiadott oklevélben említik először „felső" Örs faluként (,, superior villa Vrs"). A közelében működő kőbányák nyomán a 14.-15. sz.-ban nevezték még Kővágóörsnek („Kwvagowrs"), vagy Vágóörsnek („Wagowrs"), illetve Nagy-Örsnek is („Kewwago Ewrs al.nom Nag Ewrs"). Ebben az időben már új földesurai vannak a településnek: a Fajszi és Vámosi Ányosok, valamint a Szentgyörgyi Vincze család. Ugyanekkor vette kezdetét veszi a szőlők nagyobb arányú telepítése is. A mohácsi csatavesztés után alig három évvel, 1529-ben dúlták és pusztították első alkalommal a törökök a falut, melyet a devecseri Cháron András foglalt vissza fegyvereseivel. Veszprém eleste (1552) után szinte teljesen elnéptelenedett. A 16. sz. második felében hol a portyázó törökök, hol a környező végvárak idegen zsoldosai prédálták. 1550-es évektől a paraszti lakosság tömegesen csatlakozott a reformációhoz, elsősorban azért, hogy megszabaduljon az egyházi adótól. Nemcsak ők, de a birtokos Ányos család is reformátussá lett. A 17. sz.-ban a reformátusok elfoglalták a prépostság épületeit és földjeit. A zsitvatoroki béke (1606) után nyugalmasabb évtizedek következtek, a kuruc-kor hadműveletei is csak érintették a falut. Az 1711-es pestisjárvány azonban sok áldozatot követelt.
A község életében ellenreformáció korszaka hozott újabb fordulatot. 1729-ben Padányi Bíró Márton (a későbbi veszprémi püspök) lett a prépost, aki hozzákezdett az elvett javak és jogok visszaszerzéséhez. 1736-ban megkezdte a reformátusoktól visszavett, az idők során romossá vált templom restaurálását. A reformátusok 1740-ben a Mórocza Gergely által ajándékozott telken emelték új, kisméretű kőtemplomukat, felépült a lelkészlak, valamint a református iskola is. A szőlőhegyek rendben tartására 1752-ben Szőlőhegyi Cikkelyek címmel megjelent rendelkezés 31 pontban szabályozta a hegyközség életét. Az 1880-as években pusztító filoxérajárvány ezt a vidéket sem kerülte el, a megsemmisült szőlőkultúrát később amerikai szőlőtelepekről származó vesszőkkel telepítették újra. 1886-ban Cseh Sándor református lelkész ténykedésének köszönhetően lerakták az új református templom alapkövét, melyet a következő évben már fel is avatták annak épületét. A község híres szülötte Pápai Sámuel nyelvész, a magyar irodalomtörténet nagy alakja, „aki elsőként foglalta össze a magyar irodalom történetét magyar nyelven (emléktáblája a Fő u. 24. sz. alatti Városháza falán látható).
Felsőörs a kevés Balaton-felvidéki település egyike, amelynek népessége a 19.-20. sz.-ban nem csökkent, hanem inkább növekedett. Ebben fontos szerepe volt az 1832-ben megnyitott kőbányának, valamint a megyeszékhely, Veszprém közelségének, mely a felsöörsi termékek legfontosabb piacának számított. A 20. sz. közepéig a lakosság elsősorban helyben kereste a megélhetést, az 1945 után azonban sokan vállaltak munkát a közeli Balatonfűzfő, Balatonfüred, Veszprém üzemeiben, munkahelyein. 1945 után részben megkezdődött a lakosság átrétegződése is, a nagyobb arányú parcellázások során számos üdülő, nyaralóház épült. 2010 elején a község 1607 lakossal rendelkezett.
Felsőörs a Balatonfüred-Csopak történelmi borvidék része: a falut körbeölelő domboldalakon termett minőségi szőlőből a helyi boros gazdák olaszrizlinget, szürkebarátot és rizlingszilvánit termelnek. Az ódon hangulatú, szőlőkkel övezett pincékben, présházakban a látogatók megismerhetik a Balaton-felvidék jellegzetes, évszázados hagyományok szigorú betartásával, és a modern technika segítségével készített borait.
