Balatonlelle a Balaton déli partján, Somogy megyében, Siófoktól nyugatra fekszik, több mint ötezer állandó lakossal rendelkezõ város parti területei mára lényegében egybeépültek Balatonszemes és Balatonboglár szomszédos részeivel. Legrégebbi része, az ófalu a Somogyi-dombság termékeny, löszös vonulatain épült, míg az újabb üdülõtelep közvetlenül a tóparton - a Balaton egykori árterületén - létesült. A gazdag múlttal rendelkezõ város ma a Balaton igen népszerû fürdõ-és üdülõhelyeként ismert, kiváló strandja évrõl évre nyaralók tömegeit vonzza. Méltán híres a hely szõlõ-és borkultúrája: a környezõ dombok lejtõin gondosan mûvelt, kitûnõ bort adó szõlõskertek sorakoznak.

A Balatonlelle környéki táj képe a régi idõkben gyökeresen különbözött a maitól, az õsi Balaton elmocsarasodó öblei (az ún. berkek) messze benyúltak a dombhátak közé. Az újkõkor idõszakában az ún. „„dunántúli vonaldíszes kerámia" kultúra (Kr. e. 5. évezred) népe élt a vidéken (Kishegyi-dûlõ cseréptöredékei), a Lelle melletti Rád-puszta az itt elõkerült bronz-, a kora-vaskori leleteken kívül a római uralom idõszakából fennmaradt emlékekrõl (kemence, ún. „teleperés” temetõ) is nevezetes. A rómaiak idején két jelentõs útvonal, az - Aquincum felõl Dalmácián keresztül az Adriához vezetõ - ún. Hadút, és a dél felé tartó Nagyút is erre vezetett, ill. ágazott el, ott, ahol ma a város katolikus temploma áll. A népvándorlás mozgalmas korszakának záróakkordját a honfoglaló magyarok érkezése jelentette, akik 10. sz. elején telepedtek le e vidéken. A hagyomány – ill. egyes kutatók - szerint Lehel (Lél) vezérnek volt itt udvarhelye, s így õ tekinthetõ a település névadójának. A 11. sz-ban a terület királyi birtok, vsz. népes faluval, ahol ebben az idõben már állt az a Szt. Kelemennek szentelt bazilika, melyet az I. Endre uralkodása alatt kelt híres tihanyi alapítólevél (1055) is megemlít, mint az apátság birtokainak nyugati határát. A szövegben ugyancsak szereplõ Hadút („hodi utu”) a középkorban is fontos katonai-közlekedési útvonal maradt (itt vonult Dalmácia meghódítására I. (Szent) László király, s erre menekült a vesztes muhi csata után Kálmán herceg, és IV. Béla is).

1199 nyarán a Rád-völgyben (a falu határában húzódó Tetves-pataknál) vívott csatában gyõzte le Imre király trónkövetelõ öccsét, András herceget – aki aztán VI. Lipót osztrák herceghez menekült. A terület 121 l-ben a tihanyi apátság tulajdonába került, a falu elsõ írásos említése („Lela”) 1229-bõl származik. Ugyanekkor, a 13. sz.-ban emelték a Rád nemzetség õsi fészkének számító Rádpuszta késõ-román kori templomát is, melynek tekintélyes romjai ma is láthatóak. A tatárjárás pusztítását a környezõ falvaknál is súlyosabban érintette Lellét. Noha az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben („Lelye”, ill. „Belye”) már egyházas helyként szerepelt, népessége igen csekély, 1546-ban is mindössze 24 család lakja. A török megszállás (1550-tõl) évszázadaiban szinte lakatlan, csupán a Rákóczi-szabadságharc viszontagságos évei (rác csapatok fosztogatásai) után, a 18. sz. második felében kezd gyarapodni a újra a népesség. Az 1720-as években a teljesen elpusztult Szt. Kelemen-bazilika helyén új, jóval szerényebb templomot emeltek, amely 1756-ban kõtoronnyal (késõbb, a 19. sz. végén mellékhajókkal) gazdagodott. Ebben az idõben a település (melyet források 1726-ban „Löllye” alakban említenek) a Maithényi család birtoka. A lakosság megélhetését a földmûvelésen kívül a halászaton kívül a 17. sz-tól fõként a szõlõmûvelés biztosította. Fontosságát jól jelzi, hogy 1758-ban a Kishegyen felépül a szõlõhegyek védõszentjének, villámûzõ Szent Donátnak szentelt gyönyörû barokk kápolna.

Lelle 19. sz-i fejlõdésének újabb lépcsõfoka, amikor 1848-ban mezõvárosi rangot és országos vásár tartására való jogot kapott. A szabadságharc kezdetén (1848 õsze) egy kisebb nemzetõr-egység itt csapott össze Jellasics horvát bán seregének elkalandozó martalóccsapatával (ennek emlékét õrzi az ún. „Rác-fa” a boglári határban, amely alatt az ütközetben elesettek nyugszanak). A 19. sz-ban Lelle legnagyobb földbirtokosává a a Jankovich-család mellett a Szalayak, és a dr. Széchenyiek lettek. A Balaton déli partjának más településeihez hasonlóan a 19. sz. végétõl vette kezdetét a fürdõlélet látványos fellendülése. Ebben fontos szerepe volt a szõlõket elpusztító filoxérajárványnak, amelynek nyomán felértékelõdött a helyiek számára az idegenforgalom (mint fontos jövedelemforrás) jelentõsége. Lelle elsõ nyaralóépületét 1896-ban építtette Lisznyai Elemér, 1896-ban 40, 1899-ben már 460 fürdõvendége volt a falunak, leginkább a jómódú polgárság körébõl. A század végén lelkes fõvárosi nyaralóvendégek hozták létre (fura nevû) baráti társaságként az ún. „lellei köztársaságot”, amelynek eltökélt célja volt a helyi fürdõkultúra intenzív fejlesztése. Munkájuk nyomán alakult meg 1904-ben a helyi Fürdõegyesület, amely kiemelt szerepet játszott a késõbbi évtizedek megannyi települést érintõ fejlesztésében (strandok kialakítása, hajókikötõ, vasúti megállóhelyek létesítése, parkok, utak, közterek kialakítása stb.).

Az I. világháború stagnáló periódusát követõen, az 1920-as években újabb fejlõdés, nagyarányú építkezések sora vette kezdetét. 1923 -1941 között 123 villa épült, 1943-ban további 86, az 1940-es években már 28 panzió várta a hazai és külföldi – fõként cseh és német – vendégeket. Népszerûségét tovább növelte, hogy a reprezentatív „Villasor” kialakításának elismeréseként, ill. egy 1929-es törvénycikk alapján – megfelelve bizonyos egészségügyi-gyógyászati követelményeknek - a nagyközség „gyógyfürdõ” minõsítést kapott. (Az ehhez kapcsolódó tevékenységek ellátására szervezõdött a Balatonlellei Gyógyfürdõ Egyesület). A korszak kulturális és közéletének számos jeles képviselõje épített villát, vagy töltötte nyarait Lellén: így az építész Schulek Frigyes, a Kossuth-díjas zeneszerzõ Farkas Ferenc, a festõ Iványi Grünwald Béla, Kandó László, vagy a neves politikus, Tildy Zoltán. Itt volt esperes plébános Lékai László, a késõbbi bíboros hercegprímás. A 2. világháborút követõen üdülõhelyként változatlanul megõrizte népszerûségét. 1979-ben egyesítették Balatonboglárral, az új helység, Boglárlelleként városi rangot kapott. A két település 1991. október 1-jével különvált, városi rangját mindkettõ megtarthatta.

Balatonlelle látnivalói között különleges helyet foglal el a hányattatott sorsú katolikus templom. A néhai román kori bazilika helyén a 18. sz-ban emelt , barokk stílusú épületét erõsen leromlott állapota miatt 1943-ban lebontották. A ma látható templomot a kor neves építésze, Árkay Bertalan tervezte (különlegessége, hogy ez a Balaton déli partjának egyetlen vörös kõbõl emelt temploma). A templommal szemközti dombtetõn áll a Jankovich-család 1812-ben – még késõ-barokk stílusban – épült kúriája (ma iskola), a 7. fõút melletti parkban pedig a az 1838-ból származó, klasszicista stílusú Szalay-kastély (ma mûvelõdési ház). Az város talán legszebb része a vasútállomás melletti, mediterrán hangulatú Szent István tér a felújított díszkúttal, s az innen induló sétálóutcák, különösen a mólóhoz vezetõ sétány. A Kossuth Lajos utca egyik 1790-ben épült parasztházában kapott helyet a Kapoli Múzeum és Galéria (benne: id. és ifj. Kapoli Antal somogyi pásztor fafaragó mûvész munkái, ill. a 19. neves szobrásza, Ligeti Miklós alkotásai, a Padlás Galériában kortárs alkotók idõszaki kiállításai). Szõlõk között vezet az út a várostól 3 km-re található Kishegyre, ahol (a már említett) Szt. Donát-kápolna áll. Itt az északi part egyik legszebb panorámájában gyönyörködhet a látogató, de kellemes sétákat ígér a kápolnát övezõ (136 hektáros) parkerdõ is. A település újabb büszkeségei közé tartozik az üdülõvárosi környezetbe esztétikusan illeszkedõ városháza épülettömbje.

A fürdõzõk körében méltán népszerû a szabadstrand melletti Napfény strand – a Balatonnál még ritkaságnak számító – homokos partja, ill. színvonalas élményfürdõje (gyermek és felnõtt élménymedence, úszómedence, szaunák, gõzfürdõ, szolárium, masszázs). A Napfény strand 2004-ben elnyerte a Balaton Régió legvirágosabb strandjának járó kitüntetést is. Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettek a szórakozási lehetõségek bõvítésére, így a lovas turizmus meghonosítására, a Nádas-tó és az irmapusztai horgásztó környékének fejlesztésére. Balatonlelle nyaranta számos rendezvénnyel, kulturális, és szórakoztató programmal várja látogatóit. Ezek közül is kiemelkedik a Juliális, a Balatonlellei Borhét, és a Regionális "Kõttrétes" Sütõverseny, de nagy népszerûségnek örvendenek a Rádi Zenei Esték, a Ceasar-estek, vagy a katolikus templom szombat esti orgonakoncertjei.