A Tihanyi-félsziget mellett fekvõ Balatonfüred a Balaton északi partjának történelmi hangulatú kisvárosa. Hírét és vonzerejét éppúgy köszönheti a táj szépségének, természeti kincseinek, a napsütötte hegyoldalakon termõ borainak, gyógyító erejû szénsavas forrásainak, mint gazdag történelmi-kulturális hagyományainak, vagy nagy múltú rendezvényeinek.
Balatonfüred több mint kétezer éves múltra visszatekintõ település. A római korban már lakott hely, amelyrol a területén feltárt, 2.-4. sz.-ban épült villák maradványai tanúskodnak.

Elsõ írásos említése 1211-bõl származik, ekkor a tihanyi apátság birtokösszeírása említi. Elnevezése - a közhiedelemmel ellentétben - nem a „fürdõ”, vagy „fürödni” szóból ered: a „Füred” jelentése valójában „fürjes hely”. A mai város területén több település is létezett a középkorban, Füredtõl nyugatra Paposka (a 14. sz.-tól Siske), tõle északra a Kéki-völgynek nevet adó Kék, melyt a törökök pusztítottak el, északkeletre pedig Arács, ill. a vele késõbb összeolvadt Magyaré falu. Balatonfüred legszebb középkori emléke a Siske-dombon - római villa alapfalaira épült, romosan fennmaradt Szt. Mihály-templom (román,12. sz., szentélye gótikus).

Az épület, ahogy az egykori Szt. Margit-templom is, a török ellen vívott harcok idején (1549-52) leégett. Utóbbit a 16. sz. végén a reformátusok építették újjá, majd 1725-ben kibõvítették. 1855-ben a zsidó hitközség tulajdona lett (1946-ig zsinagóga). Balatonfüred igazi hírnevét, évszázados népszerûségét gyógyvizeinek köszönheti. Szénsavas forrásainak kémiai összetétele, radioaktivitása rendkívül kedvezõ élettani hatású: tágítja a vérereket, javítja a szív vérellátását, egyenletessé teszi a vérnyomást, fürdõ- és ivókúraként egyaránt hatásos szív- és vérkeringési, idegrendszeri, cukor- és gyomorbetegségek gyógyítására. A feltörõ gyógyforrásokra már az 1700-as évek elején megépültek a település elsõ fürdõházai, 1765-ben pedig az elsõ nagy épület, az ún. „Ófürdõház”. A füredi savanyúvizet összetételének elsõ tudományos elemzése (1772) után hivatalosan is gyógyvíznek nyilvánították, 1785-ben II. József Füredre fürdõorvos (elsõként Oesterreicher Manes József) , illetve sebész kinevezését rendelte el. 1821-ben felépült a kórház, 1835-37-ben pedig Pákh János tervei alapján a klasszicista stílusú „Újfürdoház” , amely 1869-71-ben új szárnnyal („Erzsébet udvar”) egészült ki. 1871-ben Balatonfüred gyógyüdülõváros lett.

A kórház közelében egyébként hét forrás fakad: közülük hat vize a fürdõket, a hetedik forrás (az ún. savanyúvíz) a Gyógy tér közepén álló Kossuth Lajos-forrást táplálja. (Ez utóbbi a legrégebben ismert forrás, amelynek vizét még 1743-ban foglalta oduba Lécs Ágoston tihanyi apát. A Kossuth-forrás klasszicista ivócsarnoka 1800-ban épült, 1853-ban, majd 1993-ban is felújították). A 18. sz-ban számos nagyszeru épülettel gazdagodott a város, így a Nagyvendéglovel (1780-83, 1802-03), Széchenyi Ferenc kastélyával (1781-82), Pálóczi Horváth Ádám nagyobbik házával (1785-87, ma: Ferencsik János Zeneiskola), és a Gombás-kúriával (18. sz. második fele). A város történetének talán legkiemelkedõbb fejezete a reformkor idõszaka: Balatonfüred kedvelt pihenõ-és találkozóhelye az akkori idõk legkiválóbb mûvészeinek, haladó szellemû politikusainak, s így szerepe különleges a korabeli mûvészeti-kulturális életben. E korszak emlékezetét az alsó városrész klasszicista mûemléképületein kívül máig élõ hagyományok, köztük a híres Anna-bál õrzi amelyet eloször 1825-ben rendeztek meg a füredi Horváth-házban (copf, 1798, ma szanatórium). A reformkor híres költõje, Kisfaludy Sándor kezdeményezésére 1828-31-ben Balatonfüreden épült fel adományokból a Dunántúl elsõ kõszínháza, a Magyar Játékszín (megmaradt oszlopai ma a Kiserdõben állnak). Az alsó városrész egyik fõ nevezetessége a klasszicista stílusban épült Blaha Lujza villa, melyben a századforduló híres magyar színésznõje, a „nemzet csalogánya” töltötte nyarait 23 éven át. Közelében állnak a Huray-házak (1868), valamint a kör alaprajzú, kupolával fedett, jón portikuszos Kerek templom, amelynek terveit a római Pantheon nyomán készítette Fruhman Antal.

A korszak füredi nyaralói közül a legszebbnek a romantikus stílusú Dõry-nyaralót tartották (1869, ma: Astoria). 1870-ben épült kora-eklektikus stílusban a Jókai villa, amelynek állandó kiállítása egyszerre õrzi az író, a „nagy mesemondó” és az ember életét. A felsõ városrészben magasodik a Református templom (barokk, 1786), a katolikus plébániatemplom és az újonnan épült Evangélikus templom. Balatonfüred újabban Óvárosnak nevezett részét a régi falu és az 1954-ben Füredhez csatolt Balatonarács alkotja, benne a népi építészet számos mûemléki jelentõségû emlékével. Ebbe a körbe tartoznak a füredi hegyvidék hangulatos késõ barokk vagy copf stílusban épített pincehajlékai is. Balatonfüredrõl indult útjára 1846-ban az elsõ balatoni lapátkerekes gõzhajó, a Kisfaludy, amely egészen 1872-ig az egyetlen gõzös volt a tavon. Közvetlen elõzménye a Balaton Gõzhajózási Társaság létrehozása, amelynek egyik kezdeményezõje és fõ anyagi támogatója a „Balatoni gõzhajózás” c. röpiratot is megjelentetõ Széchenyi István volt. Balatonfüred gyönyörû parti sétánya a világhírû bengáli hindu költõ, Rabindranath Tagore nevét viseli, aki itt, az Állami Szívkórházban gyógyíttatta szívbetegségét 1926-ban. Felépülése után, hálája jeléül hársfát ültetett a gyógyparkban, felidézve a régi indiai legendát: ha a fa gyökeret ver, ültetõje sokáig élni fog, hogy láthassa megújuló hajtásait. A költõ emlékfája és szobra körül az évtizedek során kialakult ligetben India több köztársasági elnöke, valamint közismert. miniszterelnök-asszonya, Indira Gandhi tisztelgett Tagore emlékének egy-egy fával. De ültetett itt emlékfát a Nobel-díjas olasz költõ, Salvatore Quasimodo, ill. költõtársa, Franco Cajani, magyar Nobel-díjasok, így Wigner Jeno fizikus, Harsányi János közgazdász, Oláh György kémikus, a magyar politikusok közül pedig Göncz Árpád köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök.

A Tagore sétányig húzódó, nagyjából 1 km hosszú sétányt szobrok, emléktáblák gazdagítják, érdekes látnivalóként szolgálnak a pihenõpadok réztáblái is. Balatonfüredet joggal nevezik a „vitorlázás fovárosának”, kora tavasztól egészen késõ õszig számos vitorlásverseny otthona a város. Végül mindenképp megemlítendõ a borászat, hiszen Balatonfüred õsi bortermelõ település, napjainkban is a Balatonfüred-Csopaki történelmi borvidék központja. A város 1987-ben Rómában elnyerte a "Szõlõ és bor nemzetközi városa" kitüntetõ címet, az évente, augusztusban megrendezett Füredi Borhetek pedig a leglátogatottabb borünnepek közé tartozik az országban.

További látnivalók:

Siske utcai parasztházak
Helytörténeti Gyûjtemény (Balatonfüredi, balatoni képeslapgyûjtemény, régi folyóiratok, régi helyi lapok mikrofilmen, Veszprém Megyei Napló 1971-tol bekötve, Zákonyi- és Lipták-hagyaték, Darnai Erzsébet hagyatéka. Könyvtár).
Halász és Révész-szobor (Hajókiköto,1937, Pásztor János alkotásai)
Volt evezõsház (eklektikus, 19. sz. vége, tervezoje Hauszmann Alajos)
Ún. Hermina-udvar (késõ-barokk, eklektikus, ill. 19. sz. második fele)