Balatonfenyves

A Balaton déli partján, Fonyód mellett fekvõ Balatonfenyves fiatal település, története mindössze egy évszázados múltra tekint vissza. 1893-ban a Fonyód és Balatonkeresztúr közötti mintegy 318 holdnyi, homokos, még hasznosítatlan területet szõlõültetvények céljára parcellázták. E munkálatokat szervezõje, és irányítója gróf Széchenyi Imre volt, aki pusztító filoxéra-járvány nyomán tönkrement zalai és somogyi szõlõsgazdáknak adta bérbe a kisebb-nagyobb földterületeket. Feleségérõl, Andrássy Máriáról kapta a "Máriatelep" elnevezését a frissen létrejött hegyközség, az elsõ, ünnepi külsõségek között rendezett szüret (1896) pedig a mai napig a település megszületésének dátumaként él a köztudatban. Érdekesség, hogy az újonnan érkezõk a szõlõn kívül nagy számban telepítettek erdei- és feketefenyõt is, amely a késõbbiekben a gyarapodó település védjegyévé vált.

Az 1900-as évek elején Máriatelep Balaton-parti részén megépültek elsõ nyaralók, köztük Somogy megye alispánja, Kacskovics Lajos villája is. A népszerûvé váló üdülõhelyre nyaranta nem csak Budapestrõl, de Pozsonyból, Nagykanizsáról, Kaposvárról, Pécsrõl is érkeztek tehetõsebb polgárok, akik közül sokan saját házakat is építtettek a parton. 1912-ben említik elõször Balatonfenyvesként az Alsóbélatelep határától a Nagyárokig terjedõ területet, amely közigazgatásilag (egészen 1958-ig) Fonyódhoz tartozott. A Nagyároktól nyugatra fekvõ Máriatelep nagyobbik része az 1927-ben került önállóvá váló Balatonmáriafürdõhöz. A két háború közötti idõszak egyik meghatározó eseménye volt a település életében, amikor az 1930-as években felparcellázták a csõdbe ment Stadler-birtok területét. E kisebb-nagyobb telkek fõként középosztálybeli tulajdonosok - kereskedõk, tanárok, orvosok, katonatisztek, hivatalnokok - tulajdonába kerültek, nekik köszönhetõen alakult ki Balatonfenyves meghitt, családias hangulatú arculata. 1932-ben megalakult a Fürdõegyesület, amely meghatározó szerepet vitt a helyi közösség életének alakításában, tevékenysége nyomán új utak, fürdõ-és pihenõhelyek, partvédõmûvek létesültek. A 2. világháború után az államosított villákat vállalati üdülõkké alakították. Az ekkor létrehozott - mintagazdaságnak szánt - Nagybereki Állami Gazdaság munkaerõigénye a lakosság jelentõsen gyarapodását eredményezte. 1981-ben ismét Fonyódhoz csatolták, 1992-tõl azonban újra önálló település lett, a rendszerváltás egyúttal a fejlõdés egy újabb idõszakának kezdetét is jelentette.

Balatonfenyves máig változatlanul megõrizte egyedinek számító karakterét, csendes, családiasan közvetlen hangulatát. Egyik fõ vonzerejét természeti környezete jelenti. Balatonfenyvestõl délre terül el a Nagyberek, ill. a védetté nyilvánított Fehérvíz-láp, amely még a 19. sz.-ban is a Balaton elmocsarasodó öble volt. E lápos, rekettyés, égerláperdõs, madárfajok sokaságának otthont adó vízi világ a mai napig hûen õrzi a vidék egykori, archaikus állapotát. A terület az igazi különlegességnek számító, a rendkívül hangulatos helyi kisvasút nosztalgiajárataival is megközelíthetõ. Vonalán található többek között a Dél-Balaton népi építészetének egyik szép emléke, a - Pálmajor határában fekvõ- táskai mûemlék pincesor. A Balatonfegyvesrõl alig három km-re fekvõ Buzsák-Csisztapuszta nevezetes, hévizes gyógyfürdõjével várja a fürdõvendégeket. A lovassportok kedvelõit nemzetközi lovaspálya, valamint a Balaton mellett egyedüliként fedett lovarda várja, . Itt nemzetközi lovas versenyeket is rendeznek, a turisták számára azonban a berki tereplovaglások és kocsizások jelentenek maradandó élményt.