Alsóőrs
A Balaton északi partján, Balatonfüred és Balatonalmádi között fekvő Alsóörs a tó keleti medencéjének egyik leghangulatosabb üdülőhelye. A hegyvidék és a hatalmas víztükör festői találkozása, a szőlőkkel, gyümölcsöskertekkel, méregzöld erdőkkel borított dombhátak teremtik e táj kivételes szépségét, megkapó harmóniáját, amelyet még teljesebbé tesz a „Balatoni Riviéra” mediterrán jellegű, nyaranta izzó fényekkel teli atmoszférája.
A Somlyó-hegy oldalában meghúzódó község nem csak klímájával, de archaikus faluképével, jellegzetes, vörös homokkőből emelt házaival is a Földközi-tenger vidékének falvaira emlékezteti a látogatót. Környéke az őskőkortól kezdve lakott hely: a szomszédos Lovas község határában nagy számban találtak a felső-paleolitikumból (ún. „Szeleta kultúra”) származó agancs-és csontszerszámokat, melyeket egykor a kultikus rendeltetésű vörös festék bányászatához használtak. A neolitikum (újkőkor), réz-, és bronzkor kultúráit, népeit követően illírek, kelták, majd a római légiók foglalták el a Dunántúlt. A római uralom idején (Kr. u. 1.-4. sz.) a vidéki földtulajdonosok, – leginkább a Balatonnál letelepedő veteránok – előszeretettel emeltek birtokaik középpontjában villákat, ezek egyike volt az Alsóörs-Kermencsen feltárt épület is. A népvándorlás időszakának (hun, gepida, longobárd, avar uralom) mintegy lezárásaként, 900-ban a honfoglaló magyarok vették birtokukba a Dunától nyugatra fekvő területeket.
Helyi letelepedésükről több lelet, így a a Kis-hegyen előkerült 10. sz-i lovas temetkezés maradványai tanúskodnak. A magyar középkor kezdetén, a 11. sz-ban már létező, Balatonalmádi és Paloznak között fekvő „Örs” kezdettől Kolon (Zala) várispánsághoz (később vármegyéhez) tartozott. A legkorábbi források egységes településként tesznek róla említést (1269:„Vrs" („Örs”); 1272: „villa Wrs"; stb.). A korai Örs falu (12-13. sz.) jellegzetes Árpád-kori „szeges” település volt, amely három, egymástól viszonylag távol fekvő házcsoportból („szegből”) - állhatott. Északi, magaslaton fekvő falurésze volt a mai Felsőörs elődje, attól délkeletre, a mai Középsok-dűlőben („sok”=falu) terült el a következő „szeg” (ez a 12. sz.-ban már elnéptelenedett). A település harmadik, legdélebbi falurésze a mai Alsóörs északi részén, a 12-13. sz-ban már álló templom körül alakult ki. A szegek – később önálló falvak - mellett haladt, ill. találkozott több fontos útvonal, így a Veszprémből Zalába, tartó „nagy út”, és a Balaton-parton futó „zalai út”. Örs falu egy részét (a mai Felsőörs területét) II. István adományozta Rátót (Ratold)-nembeli Buhna ispánnak. (Az 1130-as években ő, és fia, Ugra ispán építtette a Miske-tetőn az Örsi-család „kőpalotáját” (ún. „Miske palota”, vsz. lakótorony).
A kezdetben egységes Örs a 14. sz. elejére vált szét „felső” Örsre (,,superior villa Vrs": 1318), vagy ahogy kőbányái után nevezték, Kővágóörsre („Kwvagowrs") , ill. „alsó”Örsre. Utóbbi, azaz Alsóörs neve első alkalommal egy 1299-ben kiadott oklevélben bukkan fel („inferiorem villam Vrs"), a későbbi írott forrásokban nevezték Alörsnek („Olwrs: 1312), valamint „Zalavég-Örsnek” is („1566: „Zalaweg Ewrs aliter Also Ewrs"), miután Zala legkeletebbi, tkp. Veszprém vármegyébe ékelődő szegletében helyezkedett el. A 14. sz.-ig feltehetően királynői birtok: kutatások szerint „a Zala megyéhez tartozó Alsóörsön is emlegetnek 1318-ban olyan szolgákat, akiknek elődeit Gizella királyné adta „az alapítás idején” a veszprémi egyháznak”. Ebben az időben királyi udvarnokok, ill. a királynői népek (tárnokok, szakácsok, vincellérek, lovászok) lakták a falut. A települést a 14. sz-ban szerezte meg a veszprémi káptalan, majd a pannonhalmi és bakonybéli bencés apátság birtoka volt. A 16. sz. közepén hódoltsági területté lett, 1563-66-ban neve már a török „defterekben” (adókönyvekben) szerepel. 1570-ben Pápa várkapitánya, Bornemissza János Alsóörsnél, a suhatagi dűlőben aratott győzelmet a túlerőben lévő török csapatok felett. Bár a 17. sz. háborúit a falu erősen megsínylette, teljesen ekkor sem néptelenedett el. Újabb benépesülése csak a 18. sz. elején kezdődött. 1754-ben megalakult meg a hegyközség, 1788-ban nyerte el formáját a református templom.
Az 1847-ben meginduló balatoni hajózás egyik kikötője éppen Alsóörs: ennek emlékét őrzi a Sirály parkban a Kisfaludy-gőzös horgonya. Az első nyaralóházat Endrődi Sándor költő építette a Balaton partján (ennek helyén ma park található, ahol a költő reliefdíszes emlékoszlopa áll). A fürdőélet nagyarányú fellendülése a századfordulón kezdődött. Kibontakozásában nagy szerepe volt Veszprém közelségének, valamint Budapest-Tapolca (1909) és a Veszprém-Alsóörs (1910) vasútvonalnak – ez utóbbi a települést Győrrel is összekötötte.
A 20. sz. utolsó évtizedeiben egyre több helybéli keresett megélhetést a közeli iparosodott településeken (Balatonfűzfő, Balatonfüred, Veszprém). Alsóörs nyaranta hamisítatlan, pezsgő élettel teli balatoni üdülőhellyé változik. Strandjain, fürdőhelyein különféle szolgáltatások teszik kellemesebbé a vendégek pihenését, kikapcsolódását. A homokkal feltöltött strandmeder, a nemrégiben megépített fedett gyermekpagony a kisgyermekes családok számára is ideális feltételeket nyújt. Egész évben színes programok várják a turistákat és a helyi lakosságot. A már hagyományosnak számító szezonális rendezvények - a Harley-Davidson motoros találkozó, a strand átevezése, a Nyárbúcsúztató-vendégmarasztaló fesztivál - mellett meglepetés-programok garantálják a a nagyközönség tartalmas kikapcsolódását, szórakozását.
