Országismertetõ
A Földközi-tenger keleti medencéjében fekvõ Ciprus a tenger harmadik legnagyobb szigete. Földrajzi értelemben Kisázsiához, politikai-gazdasági tekintetben hagyományosan Európához tartozik. Északi részén, a parttal párhuzamosan a Kyrenia-hegység (Pentadactylos) húzódik – a törökországi Toros-hegység déli folytatása. Ciprus déli felét szinte teljes egészében a Tróodosz-hegység (tkp. egy kréta kori (kb. 100 millió éves) óceáni kõzetlemez darab) foglalja el, itt található a sziget legmagasabb csúcsa, az Ólimbosz (1953 m). A két hegység között terül el a folyók által feltöltött Messaria-síkság. Éghajlata mediterrán, nyara meleg, tele enyhe, csapadékos (legtöbb a Tróodosz-hegységben hull). Nyáron szinte egyáltalán nincs esõ, folyóinak medre ilyenkor kiszárad. A sziget legjelentõsebb folyója, a Pedias (alig 100 km hosszú), nagyobb tavai közé tartozik a episzkopi és a lárnakai Sós-tó. A lakosság java a Messaria-alföldön, és a déli tengerparton él, a hegységek ritkábban lakottak. Legjelentõsebb városai Lárnaka, Limasszol, Paphosz, Lefka. A megosztott szigetország görög része 2004-tõl az EU tagja, a kõolaj-finomítás, feldolgozóipar, textil-és bõripari kisüzemek mellett gazdasági életében az idegenforgalom, a pénzügyi szektor (pl. off-shore cégek), ill. a tengeri kereskedelem játszik fontos szerepet (kereskedelmi flottája 6. a világon). Fejlõdése az utóbbi évtizedben töretlen, 2008 óta az eurozóna tagja.
A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget legrégebbi települései a neolitikum idõszakában (Kr. e. 5800-2500) létesültek. A rézkortól (Kr. 2500-2300) kiemelkedõ fontosságú kereskedelmi központtá lett, legfontosabb exportcikke a réz volt – errõl kapta nevét is. A késõ-bronzkorban (Kr.e. 1600-1050) Mükéné, majd Asszíria (Kr. e. 707), Egyiptom (Kr. e. 560), és Perzsia (Kr. e. 525) hajtotta uralma alá a szigetet. Kr. e. 332-ben III. (Nagy) Sándor foglalta el, akit a rómaiak követtek (Kr. e. 58.). 395-ben a Keletrómai Birodalom, majd Bizánc fennhatósága alá került. 649-ben elfoglalták az arabok, 965-ben Niképhorosz Phokasz azonban visszaállította a bizánci uralmat. A keresztes háborúk idején I.(Oroszlánszívû) Richárd angol király meghódította (1191), majd eladta a Templomos Lovagrendnek, akiktõl Guy de Lusignan vásárolta meg (1192). A Lusignan-dinasztia kihalása után Velence birtokába került (1489), akik folyamatos harcban álltak a terjeszkedõ Oszmán Birodalommal. 1570-71-ben a hatalmas flottával érkezõ törökök végül meghódították Ciprust, ekkor vette kezdetét betelepülésük. (Entarkhosznak, azaz a görög népesség vezetõjének a nicosiai érseket ismerték el). 1878-ban az angolok elfoglalták, 1914-ben annektálták, 1925-ben pedig brit koronagyarmattá nyilvánították a szigetet. A ciprióták fõ célkitûzése, az enószisz (Görögországgal való egyesülés) a II. világháború után került elérhetõ közelségbe. Az entarkhoszok hagyományát folytató Makariosz érsek fellépése, majd a J. Grívasz tábornok vezette EOKA (Ciprusi Harcosok Országos Szövetsége) gerillaakciói végül sikerre vezettek: 1960-ban Ciprus függetlenné vált (Elnöke III. Makariosz, alelnöke a török F. Küçük lett). 1963-ban a török-görög ellenségeskedések nyomán létrehozták a két etnikumot elválasztó (Nicosiát lényegében kettéosztó) ún. „zöld vonalat”, amelyet 1964 óta az ENSZ-békefenntartók (UNFICYP) ellenõriznek. 1974-ben a görög junta által támogatott ciprusi Nemzeti Gárda tisztjei – sikertelen - puccsot kíséreltek meg, ekkor a török lakosság védelmére hivatkozva a török inváziós hadsereg megszállta a sziget északi részét, területének csaknem 40 %-át. 1983-ban a ciprusi törökök kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köztársaságot – ezt azonban Törökországon kívül egyetlen állam sem ismerte el (az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 5. bekezdése alapján az ENSZ-tagállamok bojkottálják). 2003-ban újra megnyitották a határokat, 2004-ben azonban a szigetország egyesítését célul kitûzõ ún. Annan-terv és népszavazás végül kudarcba fulladt. Így a Ciprusi Köztársaság tkp. megosztott államként vált 2004-ben az EU tagjává, az északi (megszállt) területek tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került. 2008-ban került sor a Nicosia szívében található Ledra utcát kettéosztó betonfal lebontására - az egyesítés felé tett szimbolikus lépésként.
Ciprust gyakran említik a „szépség és szerelem” szigeteként – az antik hagyomány szerint itt emelkedett ki kagylóhéjon a tenger habjaiból Aphrodité (Vénusz). Tájainak egyedülálló hangulatával - aranyhomokos tengerpartjaival, a kristálytiszta tengerrel, romantikus öbleivel -, számtalan, gazdag és mozgalmas történelmére emlékeztetõ, felfedezésre váró mûemlékével ma is rászolgál erre az elnevezésre. A természeti értékek megõrzése érdekében számos Nemzeti Erdõparkot hoztak létre, különlegességnek számít az õshonos cédrusairól, tölgyeirõl nevezetes Tripylos rezervátum, és a tengeri teknõsök védett költõhelye, a Lara-Toxeftra Tengeri Rezervátum ((Pafosz). A Larnakai- és Akrotiri-sóstónál tavasszal flamingók ezreiben gyönyörködhet a látogató. A Ciprust behálózó témautak egyszerre nyújtják a túrázás, valamint a tájak, a sziget történelmével, tradícióival való ismerkedés élményét. Az European Rambles Association elnevezésû túraszövetség által kijelölt, egész Európán végigvezetõ 11 ún. „E-ösvény” közül Cipruson található az E4 vonal. Ez a larnakai repülõtértõl induló túraút végigvezet a sziget legszebb természeti és kulturális látnivalóin: bejárhatjuk a megkapó szépségû, apró hegyi falvakat, templomokat (pl. Ayios Nikolaos templom), kolostorokat (Kykkos monostor) rejtõ Tróodosz-hegységet, eljuthatunk a Greko-fokhoz (Karvo Greko), az Akamasz-félszigetre, vagy épp Athalassza, Germaszogeia, Sztavros, Pitszilia vidékére. A Trodos-hegységen keresztül a Marthassza-völgybe vezetõ ún. bizánci-út Pitszilia, Marathassza, Szolea ikonokkal, frekókkal díszített templomaival ismertet meg, amelyek közül tíz a kulturális világörökségi listán is szerepel. Az ún. „antik-út” megkapó hangulatú az ókori romvárosokhoz (az õsi Chirokoitia, az egykori kereskedelmi központ, Kition (Citium), a görög-római színházáról, fürdõirõl híres Kourion (Curium), Amathus), valamint a ma is pezsgõ Limasszolba vezet. E túrákhoz szervesen illeszkedik a sziget védõszentjének Aphrodite (Vénusz) egykor messze földön ismert kultuszhelyeit (Palaia Pafosz (Kouklia), Amathous, Krition) bemutató Aphrodité-út. Ciprus legrégebbi városa, Lárnaka látnivalóin (Szt. Lázár-templom, erõd, Hala Sultan Tekke) kívül Kelet-Ciprus olyan nevezetességekkel várja az utazót, mint az Angeloktiszti templom, a Mazotos tevefarm, a Szt. Heléna által alapított Sztavrovouni-kolostor, Lefkara, a „csipkekészítés és ezüstmûvesség fellegvára”.Érdemes megtekinteni Limasszol és Pafosz mûemlékeit, és a környék nevezetességeit: Trodosz õsi borvidékét, és a „Petra tou Roumiou”-t , ahol Aphrodité partra lépett. (Az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén található Famagusta, a sziget legnagyobb – a megszállás óta nem mûködõ – kikötõvárosa). Ciprus turizmusának fejlõdése az 1980-es években vett nagyobb lendületet, a gazdaságban betöltött szerepét jól jelzi, hogy napjainkra bevételei a ciprusi GDP mintegy negyedét adják. Az évi kb. 3 millió turista legtöbbje hagyományosan Nagy-Britanniából és Európából (Németország, Svédország) érkezik. (A sziget kettéosztottsága következtében gyakorlatilag ma is csak a déli, szabad területek látogathatók hivatalosan, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság területére a szigeten kívülrõl belépõket a Ciprusi Köztársaság illegális határátlépõnek tekinti).
|
